Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

RATZKY RITA: Az Apostol

Az apostol szimbolikája azt sugallja: a feladat istentől való, aki az embereket szabadnak teremtette, az ő dicsőségének helyreállítása a szolgaság-rabszolgaság megszűntetése. Többen észrevették a szakirodalomban, hogy egészen a XVIII. énekig hazáról, nemzetről szó sem esik.

12 Azért nem, mert ez az apostoli feladat világ méretű, ez a világszabadság tartalmának elfogadtatási kísérlete a keresztény Európa számára. Többről van itt tehát szó, mint arról, hogy az első francia forradalom teoretikusai és praktikusai óta a forradalmárok használták a keresztény lexikát és mitológiát, a Biblia nyelvét műveikben.

13 Robespierre és Saint-Just, a nagy francia forradalomnak Desmoulins Camille mellett Petőfihez legközelebb álló alakjai kísérletet tettek a vallás beépítésére a forradalom ideológiájába. E témának két közkeletű kidolgozása van a közelmúlt szakirodalmában: Fekete Sándor Sajtó és szabadsága és Ludassy Mária Moralisták és terroristák című könyve.

15 Az apostolban azonban nemcsak a forradalmár-megváltó esélyei a téma, azaz inkább a megváltás lehetetlensége, hanem a szöveg ugyanekkora súllyal igazolja az értelmiségi-tollforgató/költő szorongását is, melyet megszólalási lehetősége beszűkülése miatt érez. A XVI. énekben, amikor a nagy mű megjelenése meghiúsul, hangzik el ez a kínzó kérdés: „Nincs mód, tehát, hogy meghallják szavam?" Ezt tekintem a mű kulcsmondatának. Az apostol, a követ akadályozva van küldetése teljesítésében. Itt válik a hős küzdő figurából rezignált figurává, amit az epikai szerkezeten belüli lírai elemek felerősödése is jelöl.

16 Ezt az elemzők általában mint esztétikai egyenetlenséget értékelik. Kassa Péter, aki egyébként a legmélyebbre jut a mű poétikai megközelítésében, Az apostol csúcspontjának a XVII. éneket tekinti, ahol a hős rájön, hogy a polgári szabadságeszme merő illúzió, amelyért ő a valóságos boldogságot dobta oda (a szerelem háttérbe szorulása). Az én olvasatomban ez csak érzelmi kifakadás az isten legkeményebb próbatételével szemben. A következő részről van szó: „Te egymagad voltál való12 TAMÁS Anna, Petőfi Apostola, Irodalomtörténet, 1952, 2, 434-448. és KASSA, i. m., 197. 13 Veres András gondolja így Az apostol Matúra-kiadásához írott jegyzeteiben. 14 Bp., 1986, Különösen a Germináltól Thermidorig című fejezet, 82-104. 15 Bp., 1987, Különösen 144-172. 16 Lásd FORGÁCS László, Ünnep után, Bp., 1960, 202-210. és KASSA - PÁNDI, i. m., II 248-249.