Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ALBRECHT BETZ: Avantgarde, forradalom, restauráció. Heinrich Heine Liszt Ferencről

szenv maradványai még kiütköztek, melyeket valószínűleg Wagner erősített fel Amikor 1855 szeptemberében Sayn-Wittgenstein herceg­nő rákérdezett, hogy vajon meglátogathatja-e Párizsban Heinét - aki akkor már halálos betegen feküdt - Liszt azt válaszolta: „Nem ellen­zem, hogy Ön meglátogassa Heinét. Ám tartsa meg a helyes mértéket, ugyanis a hatalmas tehetség mellett a zsidó és a zughírlapíró is megbú­jik benne." Liszt egyértelműen elválasztotta a kritikust a költőtől és - saját el­lentmondásaira emlékezve - ennek megfelelően viselkedett. Az össze­sen hét megzenésített Heine-vers közül az 1850-es évek közepén több­nek is elkészítette második változatát. így - 1856-ban, Heine halálának évében - Heine leghíresebb költeményéhez, a Loreleyhez is új zenét írt. Ez, csak a legutóbbi időkben felfedezett kompozíció döntő szere­pet játszott a modern zene előtörténetében. Ennek nyitányából Wagner megalkotta a Trisztán-akkordot, amellyel a zene-történetírás az atoná­lis zene kezdetét jelöli. Heine Lírai közjáték című ciklusában található A Rajnán tükröződ­nek című verséből is két változat létezik, melyek közül az egyiket van szerencsém most Önöknek bemutatni. Liszt a zongorakíséretet - a fennkölt anyaghoz méltóan - akkordikus helyzetbe, a Rajnán vissza­tükröződő kölni dómba helyezi, s a könnyed hamyolcados ütemekben a habok hullámjátékát utánozza. Feltűnő, ahogy a kísérő szövegben megelőlegezi azon impresszionista fogásokat, melyek már Debussy-re utalnak. Eközben Liszt - ahogy elődei közül néhányan - megmenkül Heine végszavában rejlő iróniától. Heine a második versszakban, a dómban levő képre irányítja a tekintetet (Stefan Lochners Mária a ró­zsakertben című képéről van szó) és versének Énjét a kedvesének vo­násaiban fedezteti fel az olvasóval. Másként mondva: Énje a Kedves vonásait a Mária-képre vetíti rá, amely a csodálatnak egy meglehető­sen szokatlan módja. „A Rajnán tükröződnek, csillogva a szép habon, nagy, szent városa Kölnnek s a hatalmas kölni dóm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom