Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ALBRECHT BETZ: Avantgarde, forradalom, restauráció. Heinrich Heine Liszt Ferencről

kiáltották a köztársaságot és 6000 német emigráns egy szabad hazáért tüntetett, a weimari udvari karmester, Liszt SaynWittgenstein hercegnőnek a következőket írta: „Színházi elfoglaltságaim közben előkészítettem az udvari koncerteket, főhercegnő királyi fenségnek, egy csodálatosan csengő hangú, fiatal, s nagyon intelligens hercegnőnek hetente tartok négy vagy öt énekórát..." Liszt járandóságát a weimari herceg felesége Maria Pawlowna nagyhercegnő magánpénztárából kapta, aki egyben azon I. Miklós cár nővére volt, kinek csapatai egy évvel később a magyar szabadságharcot leverték. Liszt a Dél-Oroszországból érkező SaynWittgenstein hercegnőt annak az irányában jóindulatú Lichnowsky hercegnek a kastélyában várta, aki a frarilcfurti Pál templomban ülésező parlamentben konzervatív szerepet töltött be, és aki az ellenzéki köztársaságpártiak áldozata lett. Liszt személyes kapcsolatai teljes mértékben összefonódtak a Heine szemszögéből ellenséges, feudális oldal szereplőivel. 1849-ben, a Habsburgok magyarországi trónfosztásának és Kossuth kormányzóvá való kinevezésének évében, amikor a szabadságmozgalmat az egyesült orosz és osztrák haderő szétverte, és amikor Petőfi Sándor elesett, Liszt Weimarban Goethe születésének 100. évfordulóján rendezett ünnepi koncerten vezényelt, amelynek segítségével a hercegi udvar a német múzsa udvarának szerepében akart tetszelegni. Nem szabad megfeledkeznünk a magyar áldozatok emlékére írt Funérailles című kompozícióról; ám kérdés, hogy ilyen körülmények között mindez milyen mértékben esik latba? Heine 1849 októberében című költeményében - látszólag az eseményekre való rezignált válaszként - szarkasztikus kritikájának adott hangot: „Még egy lövés. Tán ünnepély, tűzjáték Goethe-ünnepélyre! Rakéták pattogása kél a rokkant Sontag énekére. S Liszt Franci újra szerepel, oh nem a magyar csatatéren, és véresen sem hulla el; orosz, horvát hagyá békében.