Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus

chard romantikus regényíróként értékelte át,

36 Fontane L'Adultéra és Der Stechlin című regényében Herman Meyer az idézés romantikus művészetének továbbfejlesztését állapította meg.

37 Ha a tizenkilencedik században az olyan regényeket, mint a Vörös és fekete, a Holt lelkek, A rajongók, a Middlemarch, az Anna Karenina vagy az Effi Briest magatartásformákat bemutató épületes történetként olvasták, a jelenkorban inkább a romantikát látjuk bennük. Hasonló távlatváltás érzékelhető Lenau vagy Petőfi életképeinek értelmezésében. A romantika s realizmus határán elhelyezhető művekben különösen gyakran fordul elő a hajléktalan vándor alakja. A romantika minősítése szerint a szökevény nem az igazságszolgáltatástól, de az igazságtalanság elől menekül, saját azonosságát védi, önmagára utalt magányos személyiség, s a becsületnek olyan íratlan szabályait Őrzi, melyek már kivesztek a társadalomból. 1834-ben Barabás olajképet készített egy olasz hajléktalanról és egy rajzot illetve vízfestményt banditákról (ez utóbbi a Magyar Nemzeti Galériában található). Olvasmányai is fölkelthették érdeklődését az igazságtalan politikai rendszer áldozatai iránt. Karl von Moor, Schiller Haramiák című színművének hőse az 1789-ben kitört francia forradalom révén vált a szabadság megtestesítőjévé, és Barabásnak nemcsak erről volt tudomása, de Scott regényeiről is, melyek közül az Ivanhoe (1819) szereplője, Robin Hood, s a Rob Roy (1817) hőse, e hatalmas és veszélyes, de egyszersmind igazságos és jólelkű felföldi haramia, a korszak számos művészének a képzeletét megmozgatta - Berlioz 1831-ben készült Rob Roy nyitánya csak a legismertebb az ebben a vonatkozásban említhető alkotások közül. Talán még az is elképzelhető, hogy a magyar festő a svájci Leopold Robert (1794-1835) Útonálló lesben s Alvó bandita című képét is látta (ma mindkettő a londoni Wallace Collection tulajdona). A nincstelen „lazzaroni" - Barabás ezt a szót használta képeinek jegyzékében

38 - gyakran kerültek összeütközésbe a Pápai Állam s a Bourbon királyság katonáival. 1822-ben Robert így jellemezte őket: „Amint ide érkeztem, fölkeltették érdeklődésemet ezek a sajátos viselkedésű, fes36 Jean-Pierre RICHARD, Études sur le romantisme, Paris, Seuil, 1970, 7-139. 37 Herman MEYER, Das Zitat in der Erzählkunst, Stuttgart, J. B. Metzler, 1961. 38 Márkosfalvi Barabás Miklós Önéletrajza, Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1944,235, 302