Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

a vigaszt és önérzetet meríthetjük ezredéves multunkból, hogy vérrel szerzett hazánkat annyi viszontagság között is meg tudtuk tartani, hogy folyvást nem csekély szolgálatot tettünk az európai polgárosodásnak; hogy végre Kelet-Európában egyedül voltunk képviselői az alkotmányos szabadságnak s a magyar szent korona együttes jelképe a királyi hatalomnak és nemzeti jogoknak, mint nyugaton egyetlen korona sem." Ami meg a nemzetiségeknek szól: „Nemzetünk államalkotó erejét semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy hazánk földjén az első évezredben egyetlen nemzet sem tudott államot alkotói, csak a magyar. A rómaiak után a hunok, avarok nyom nélkül enyésztek el, de Árpád országa, Szent István birodalma fennáll napjainkig."

50 Bármennyire eposzt kívánt azonban a műfaji szereposztás hagyományos logikája, a nagy ünnepen Beöthy Zsolt tudományos műve, A magyar irodalom kis-tükre került a díszhelyre. A mű annak az előadássorozatnak a vezérfonalából nőtt ki, amelyet Beöthy az ünnep alkalmából az egyetem 1895/96. tanévének második félévében tartott A magyar nemzet szellemi élete címmel; rövidebb változata a Jekelfalussy József szerkesztette honismertető millenniumi díszkiadványba

51 készült, amelyet nemcsak horvát, hanem német, angol és francia nyelvekre lefordítva is terjesztettek, a magyar kultúra egészét akarván bemutatni a külföldnek. Mi több, ez a tanulmánygyűjtemény, melyben Beöthy fejezete még szintén átfogóbb címet viselt (A magyar szellemi élet fejlődése) és a huszonnyolc szűkre szabott fejezet közt feltűnő terjedelmi kiváltságot élvezett (hosszabb volt, mint a zenei és képzőművészeti fejezetek együttvéve, és csaknem kétszer akkora, mint a történelmi áttekintés), bevezető részét képezte a kiállítás nyomtatott katalógusának is, vagyis Beöthy munkáját kiállították, mégpedig díszhelyen, hogy mennél nagyobb figyelmet vonva magára előmozdítsa a magyar ügyet. Épp ezért sokatmondó ellentét, hogy e statisztikai adatok és kiállítási tárgyak élére szánt tudományos műnek már sejtelmes hangütésű első mondata mennyire történelmi regénybe, sőt eposzba illően idézte meg a magyarság nomád archetípusát. „Az ősidők homályából egy lovas ember alakja bontakozik ki szemeink előtt, amint a 50 GYULAI, 1902, II, 388. 51 Az ezredéves magyar állam és népe, szerk. Dr. JEKELFALUSSY József, Bp., Kosmos műintézet, 1896.