Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzeti nagyelbeszélés újjászületése (A narratív identitás műfajvándorlása irodalomtól tudományig)

leíró" elbeszélés szövethetik köré; talán még nagyobb hibának tartotta, mint ami már önmagában „elegendő Zalán futásának másod rangba sülyesztésére", hogy a költő „elmúlaszta másfelől jellemezni a nemzetet is, mert ősi, régi szokások, főleg a szent dolgokkali bánás teljesen mellőzve, vagy legfölebb csak említve"; végül úgy ítélt, hogy „a nemzeti eposz a magyar irodalomban mindeddig nincs megírva", s vágyakozva sóhajtott fel: bár Vörösmarty vagy másvalaki „fölfogná még egyszer az eposzi tollat, és szabad és korlátlan lélekkel benézne még az ősi időbe".

15 Toldy irodalomtörténete szerint Vörösmartynak (műve szerkezeti hibái ellenére) sikerült reprezentatív nemzeti eposzt írnia, amikor elhatározta „a honalapító Árpádot egy nagy hősköltemény által visszateremteni a nemzet szivébe", s a nemzeti önérzet feltámasztására (mint „politikai tett"-re) épp azért volt ö a legalkalmasabb, mert tökéletesen eggyé tudott válni közösségével. ,JK nemzet szíve volt az, mely az ő kebelében oly hangosan dobogott, a nemzet érzése az, mely az ő szája által szólt az erő és önméltóság egész hatalmával, így ő, a köz érzés legvalódibb letéteményese lett annak iegpragnánsabb kifejezője is."

16 Megfigyelhető, hogy az eltérő véleményű kritikusok egyaránt vallási hasonlatokkal beszélnek e műfaj kiemelt nemzeti szerepéről, s rnintha valami profetikus felsőbb sugallatot várnának tőle. Toldy már 1826-ban úgy látta, hogy a nemzeti eposz szerzőjét „nemzete repraesentánsának nézzük", s az ilyen költői nagyság azért ritka, mert egy „prófétáéhoz" hasonló „popularitás" és a nemzeti múlt, jelen és jövendő felmutatásának képessége kell hozzá;

17 Arany szerint az eposz „mindig a közös érdek kifejezője", az eposzi hősök „ez érdek előharcosai" és (feltűnően hasonlítva az egykor Petőfivel együtt hirdetett költőeszményre) „megannyi Mózesek vagy Józsuek, hivatva népöket az igéret földére vezetni, de magok is egy emberfölötti hatalom felhőés tűzoszlopait követvén";

18 Beöthy szerint az eposz „a nagy, közös 15 ERDÉLYI János, Vörösmarty Mihály Minden munkái, Irodalmi őr, 1845. = Uő, Pályák és pálmák, Bp., Franklin-társulat, 1886, 230-231, 239-240, 247. 16 TOLDY Ferenc, A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban, I—II, Harmadik, javított kiadás, Pest, Athenaeum, 1872-1873, II, 43, 45. (A továbbiakban TOLDY, 1872-1873) 17 TOLDY Ferenc, Aesthetikai levelek Vörösmarty epicus munkáiról - Uő, Kritikai berke, Bp., Ráth Mór, 1874, 15. (A továbbiakban TOLDY, 1874) 18 ARANY János, Zrínyi és Tasso = Arany, 1962, 425.