Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus

emberi természet eredeti káoszába, melynek mindmáig nem ismerem szebb szimbólumát, mint a régi istenek tarka nyüzsgését".

11 Az elhatárolás az értelem szabályaitól s az utalás a képzelet teremtette kuszaságra minden bizonnyal a távolságot jelzi a fölvilágosodásnak attól az örökségétől, amelynek részeként szemlélték az allegóriát némely romantikusok. Coleridge az 1839-ben kiadott, Az államférfi kézikönyve címet viselő munkájában a következőképpen szerepel a szóban forgó szembeállítás: „az allegória nem egyéb, mint elvont fogalmaknak (notions) lefordítása a kép nyelvére. [...] A szimbólumnak ezzel szemben az a jellegzetessége, hogy az egyedi mögött látható a különös (special), vagy a különös mögött az általános, vagy az általános mögött az egyetemes, mindenek fölött pedig az időbelin keresztül s az időben az örökkévaló".

12 E megfogalmazásban aligha van eredetiség; jórészt Coleridge német olvasmányaira vezethető vissza. Azért érdemes idézni, mert Poe közvetítésével ez a felfogás ösztönözhette Baudelaire-t a Correspondances írásakor: „La Nature est un temple où de vivants piliers Laissent parfois sortir de confuses paroles; L'homme y passe à travers des forêts de symboles Qui l'observent avec des regards familiers." Két tanulságot lehet megfogalmazni e példa alapján. Egyfelől nem célszerű teljes életműveket irányzatok jegyében minősíteni. Közhely, hogy a Tündérálom szorosabban kapcsolódik a romantika költészettanához, mint A helység kalapácsa. Baudelaire egyes szövegeit lehet De Quincey és Nerval felől olvasni, sőt költészettanának kialakításában Delacroix s Wagner ösztönzése is szerepet játszott. Némely müvei hatástörténetének nem kevésbé letagadható része a szimbolizmus vagy a barokk allegória jegyében kialakított értelmezés, ám az allegóriának mint „a mámor által megvilágosított értelemben" uralkodó költészeti formának az ünneplése viszonylag későn, A mesterséges paradicsomok (1860) prózájában jelent meg,

13 s ez a mű a romantikus De Quin11 Lásd SCHLEGEL, i. m., II, 164. 12 Sámuel Taylor COLERIDGE, The Portable Coleridge, New York, The Viking Press, 1961, 388. 13 Charles BAUDELAIRE, tes paradis artificiels, Paris, Gamier-Flammarion, 1966,