Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

FERENCZI LÁSZLÓ: Amiel és Petőfi

Petőfi nevét majd 1870. szeptember 14-én, a porosz-francia háború kezdetén írja le újra a Béselbe látogató Amiel. „Látogatás B.-nél. Egy magyar nő Petőfit szaval nekem. Látogatás Gelzer professzornál (Rómáról, a katolicizmusról, a porosz királyról, a trónörökösről, Bismarckról beszélünk). Faltam az újságokat. A poroszok Colmarban vannak és Mulhausenbe várják őket." Lehet, hogy csak én érzem úgy, de ennek a néhány sornak tömörsége miatt rendkívüli feszültsége van. A következő években néhányszor újra említi Petőfit. 1872. március 26-án: „Rafael, Léonard, Claude Lorrain rajzai. Petőfi költeményei." 1875. október 3. „Este 10 óra. Petőfi két versét fordítottam. (A mon fils. Les nuages)" [Fiam születésére, Felhők] 1875. okt. 10. „Javítottam a Nouveau-Né-n." A vers az Étrangèresban majd a Mon Premier-Né címen jelenik meg. A címváltozatok - A mon fils, le Nouveau-Né, Mon Premier-Né - önmagukban is jelzik Amiel műgondját. A már Meltzl Hugóval kapcsolatot tartó Amiel 1880. február 27-én jegyzi fel Naplójába: „Tizenkét-tizennégy rövidebb Petőfi-verset fordítottam. Idegen, különös ízük van. Bennük van a sztyeppe, a kelet, a Mazeppa, a korbáccsal kivert dal őrült szenvedélye. Milyen elragadtatása a szenvedélynek, milyen heves kitörés, milyen lenyűgöző és vad képek!" Nehezen értelmezhető sorok. De talán egy két hónappal korábbi jegyzete adhat valami segítséget. „A parnasszisták achátból és ónixból faragják urnáikat. De mit tartalmaznak ezek az urnák? Hamvakat. Hiányzik az igazi érzelem, a morális élet, a komoly, a patetikus, az emelkedett élet és az őszinteség. [...] Találunk metaforákat, rímeket, muzsikát, színt, és nem találjuk az embert." Néhány hónappal korábban a pozitivizmus „prétendue doctrine"-jéről („állítólagos tanításáról") beszél. Semmiféle elsietett konklúziót sem szeretnék levonni az eddig elmondottakból. Amiel 1821-ben, Petőfi 1823-ban született. Amiel szakmája miatt is, hivatása miatt is a rendkívül sokat olvasó emberek közé tartozott. A régi és az új irodalomban egyaránt otthonosan tájékozódott; érdeklődése, kíváncsisága utolsó éveiben növekvő haláltudata ellenében sem csökkent. Petőfit németül és franciául olvasta. Nyilvánosságra szánt műveiben éppúgy vállalta, mint a szigorúan a