Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ANNA FAURÉ-EGERVÁRI: Gérard de Nerval Kelet-Európa-képe

et souvenirs (Séták és emlékek) című írásában Nerval megemlíti a város német nevét, s beszél a lengyel katolikus temetőről is. Felidézi a „hideg Sziléziai", bölcsőjét, amelyet „gyász és fájdalom vett körül", majd ezt olvashatjuk: „Hányszor és hányszor olvasták fel nekem a leveleket, melyeket anyám a Balti-tenger, a Spree vagy a Duna partján írt! A fantasztikum igézete és a távoli utazások iránti vágy minden bizonnyal ezekre az első élményekre vezethetőek vissza."

1 Abban a formálódó mítoszban, amely az anya elvesztésével keletkezett űrt hivatott betölteni, minden helységnévnek jelentősége van, ugyanúgy, ahogy Labrunie doktor életének eseményei is különös fontosságot kapnak - Nerval apja az oroszországi hadjáratban megsérült, és egy lengyel nő mentette meg az életét. Azon az általános rokonszenven túl, amelyet a francia romantikusok nemzedéke Lengyelország iránt érez, Nerval személyesen is kötődik az országhoz és népéhez. Franciaországban az 1830-as években rendkívül erős a lengyelek iránt érzett szimpátia: Lengyelország a francia értelmiség egy egész generációja számára a szabadságért folytatott harc szimbóluma lesz. A lengyelimádat köztársaságpárti felhangokkal telítődik, s így szorosan kapcsolódik a franciákat foglalkoztató aktuálpolitikai kérdésekhez. Nerval tevékenyen hozzájárul a francia szellemi élet és a lengyel emigráció közötti kapcsolat erősítéséhez: a Charles Förster szerkesztette La Vieille Pologne (A régi Lengyelország) című kötet számára lefordítja Ursyn Niemcewicz versét, a Boleslaw I. című történelmi éneket. Az antológia főleg Niemcewicz történelmi énekeiből, legendáiból közöl válogatást „francia fordításban, verses formában". A fordítók között ott találjuk Casimir Delavigne-t, Jules Janint, Alexandre Dumas-t, Émile Deschamps-t, valamint Nervalt, aki Monsieur Gérard néven jegyzi fordításait. A kötetet többször is kiadták, először 1833-ban, majd 1836-ban, végül 1839-ben egy javított, bővített kiadás is napvilágot látott, benne többek között Kosciuszko híres Dies /rae-jével és Lamennais Hymne à la Pologne (Himnusz Lengyelországhoz) című versével. Nerval, a fiatal irodalmár az Élégies nationales-t (Nemzeti elégiákat) idéző En avant, marche! (Indulj, előre!) című hosszú versében fejezi ki a lengyel felkelés iránti rokonszenvét. A költemény emelke1 Promenades et souvenirs = Œuvres de Gérard de Nerval, Párizs, Édition de la Pléiade, 1966, 135.