Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

PIERRE LAFORGUE: Háttal a politikának. Baudelaire 1850-ben

korának csatáiba, és amely döntő szerepet játszott ideológiai és politikai öntudatra ébredésében, egyben azt a választóvonalatat is kijelöli, amikor költészete a történelem területén kívülre került. Ekkor kezdődött az, amit modernitásnak nevezünk, röviden: ekkor szabadult meg a romantikától, ami számára a valóság poétikáját jelentette. Hosszú évekkel később, nagyjából abban az időben, amikor papírra veti 1848-as vízióját a Meztelen szívemben, Baudelaire írt egy nagyszerű töredéket a Fusée-ben (Röppentyűkben), igazi prózaverset, amely e szavakkal kezdődik: „Vége lesz a világnak". A szöveg látszólag a jövőbe kalauzolja az olvasót (Jelenetek a jövőből"),

28 de nyilvánvalóan a XIX. századi erkölcsökről fest tablót. Felesleges rámutatni, mennyire hiteles ez a kép, olyan szembetűnő a párhuzam. Inkább az ragadhatja meg a figyelmünket, hogy az elénk táruló jövő lehangoló képe nagyrészt az 1848-as utópikus álmodozásokból táplálkozik, mintha tíz év elteltével a februári forradalom romantikus líraisága fordított próféciává változott volna, sötét és reménytelen iróniává, amelyben a dandy haragja vagy bánata szólal meg, azé a dandyé, aki nem vállalkozhat a próféta-szerepre, aki inkább kiábrándult, mint mélabús költő, s aki „nem találja helyét ebben a sötét világban".

29 Költészet, politika; költészet, történelem; költészet, ideológia: csak látszólag lehet éles határvonalat húzni közéjük, de éppen Baudelaire volt az, aki költőileg megteremtette ezt a látszatot. (Mihályi Zsuzsa fordítása) 28 J. CRÉPKT és G. BLIN használja ezt a kifejezést az általuk szerkesztett Journaux intimes kiadásban, Paris, José Corti, 1949, 306. 29 BAUDELAIRE, Fusées = Oeuvres complètes, 1, 667.