Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

PIERRE LAFORGUE: Háttal a politikának. Baudelaire 1850-ben

mi körülmények. Arra kell-e következtetnünk ebből, hogy Baudelaire költészete a szocializmus felé fordult? Nem könnyű választ adni erre a kérdésre, hiszen ehhez mérlegelnünk kellene az 1848-as év hozadékát Baudelaire teljes életművében. Egyúttal Baudelaire 1848-as romantikáját is elemeznünk kellene. Nem könnyű feladat. 1848 nem 1830, és nem lehet a tizennyolc évvel korábban bevált elemzéshez visszanyúlni. Nemcsak azért lehetetlen megünnepelni 1848-ban a történelem „örök júliusát", mint ahogy Michelet tette 1830-ban, mert ez a forradalom februárban kezdődik, és nem élvezi a nyár ragyogását, a napsugarat, hanem azért is képtelenség, mert az illúziót, amely táplálta, olyan brutálisan fojtották el, hogy az nem hasonlítható az 1830-as őszi kijózanodáshoz Az 1848-as júniusi napok olyan történelmi és politikai megrázkódtatást jelentettek, amire nem volt példa a Kommün vérbe fojtása előtt. A július utáni és a február utáni időszak között nem az volt a döntő különbség, hogy az egyik esetben zendülésekről volt szó, a másikban felkelésről, s nem is az, hogy Július leverése tomboló brutalitásba fulladt, mely nem mérhető össze azzal, ami 1832-ben vagy 1834-ben történt, hanem az, hogy az 1848-as megtorlás felülmúlt mindent, ami elképzelhető vagy akár megjósolható volt az adott körülmények között, mintha olyasmi történt volna, amit nem lehet szavakkal kifejezni.

13 Érzésem szerint ez a magyarázat a haragra, ami több, mint tíz évvel az események után még mindig elfogja Baudelaire-t, amikor leírja véleményét 1848-ról a Meztelen szívemben. Vizsgáljuk meg alaposabban a kérdést, hogy világosan lássunk. Bár Baudelaire 1859-óO-as álláspontja politikai és metafizikai, sőt vallásos természetű, továbbra is fenn kell tartanunk, hogy 1848-ban nem ilyen szemszögből, hanem poétikai oldalról közelített a kérdéshez. Mi lenne 1848 az 1848-as évben, ha nem a romantika hirtelen fellobbanása, olyan pillanat a történelemben, mint 1830, amikor a lét és az események összefonódnak, az ember a történelem cselekvő részesének érzi magát, és ahol ebből a találkozásból olyan szavak kerülnek elő, mint például a líraiság. 1848 februárjában Baudelaire és nemzedéke hirtelen lelkesen, „mámorosan" fordul a történelemhez; a reménytelenül zárt világ egycsapásra kinyílik, visszaköltözik belé az értelem. Ez történt 1830 júliusában, amikor a világ ugyanilyen hirtelen 1J Lásd D. OELHER meggyőző könyvét Le Spleen vonlre l'oubli. Juin J848, Paris, Payot, 1997.