Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Szilasi László: Jókai talapzata. Jókai Mór Hétköznapok című regényének kultikus olvasata, k. o.

3. Interpretációnak tekintek mindenfajta jelentéstulajdonítást: a szövegek közötti összes hozzárendelő műveletet, más szavakkal az összes olyan szöveget, ami egy másikhoz van hozzárendelve. Ebben az értelemben az interpretáció azonos a szöveggel: interpretálatlan szöveg nem létezik, szöveg nincs; nem lehet interpretáción kívül. 4. Értelmezésnek tekintek minden olyan interpretációt, amely a textus bármely jelölőjéhez újabb jelölőt rendel. 5. Olvasatnak tekintek minden olyan értelmezést, amely a kiinduló szöveg bármely jelölőjéhez rendelt jelölőhöz újabb jelölőt rendel, és a sort folytatja, amíg ideje engedi, ill. kultikus esetben: amíg a végső, metafizikus fogalmak engedik. 6. Egyébként Jókai, a nagy mesélő, szerintem lesújtó véleménnyel van a történetmondásról. A narrátoron kívül három figura mond el a regényben hosszabb történetet. Rónai Gábor Szilárdy Leandernek vázolja a korábbi eseményeket (83-89). Rónai éppen úgy beszél, mint a narrátor. Ez az egyetlen sikeres elbeszélés, nincs más helyes út: Magdus hamupepejke elbeszélésének (204-205) rövid úton véget vet a pusztabíró, a cigányénak (224-225) Körmös Pista. - Ez a nem nehezen talált példa szerintem cáfolja azt a jórészt Jókaihoz kötött vádat, miszerint a XIX. század második felének Kemény utáni regényirodalmában, „az esemény ('csattanó') és a történet (az attraktív 'románcosság') fölénye elfödte azt az elbeszélés-hermeneutikai tényt, hogy mindkettejüknek az elbeszélés értelmezte formában van csak epikai léte." (Kulcsár Szabó 1993, 73.) Jókainál sem itt, sem másutt sem a csattanónak, sem a történetnek nincs fölénye, nem födik hát el, sőt, e három történetmondás éppen aláhúzza azt az elbeszélés-hermeneutikai tényt, hogy minkettejüknek az elbeszélés értelmezte formában van csak epikai léte. Más kérdés, hogy Jókai itt is, másutt is erősíti azt a hitet, hogy az ő történetmondása a helyes, igaz és egyetlen, de a problémával, csattanó, történet és elbeszélés különbségeivel hangsúlyozottan tisztában volt. 7. Ez utóbbi mozzanatokat legalábbis nem tudom nem ironikusnak olvasni. Maga a kultusz azonban nem képes az iróniára. Az irónia a kultikus felfogás szempontjából hiba, dekonstruktiv erő - a kultusz ezért kénytelen figyelmen kívül hagyni. Az irónia megcsáklyázza a kultuszt, - aminek elsődleges szándéka éppen az, hogy kizárja az interpretatív térből a szöveg jelentésének rombolódásáról szóló információkat. Bár az irónia észlelése alapvetően eltér a kultikus szemlélettől, kultikus olvasatban idegen test, éppen ez az a legfontosabb mozzanat, ami a kultuszt, mint interpretációs stratégiát ma is legitimálhatja és igazán termékennyé teheti. 8. A bekezdés problematikájához és idézeteihez lásd: Derrida 1991. 12. Dávidházi 1992. BIBLIOGRÁFIA Dávidházi 1992 Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikai öröksége. Bp. 1992. De Man 1994 Paul De Man: Walter Benjamin A műfordító feladata című írásáról. (ford.: Király Edit) Átváltozások. Második szám. 1994. 65-81. Derrida 1991 Jacguee Derrida: Grammatológia. Első rész. Transzformálta: Molnár Miklós. Életünk-Magyar Műhely 1991. 35-41. Fabinyi 1988 A tipológiai szimbolizmus. Szöveggyűjtemény a bibliai és az irodalmi hermeneutika történetéből. Ikonológia és műértelmezés 4. (Sorozatszerk.: Pál József, Fabinyi Tibor.) Szerk: Fabinyi Tibor. Szeged, 1988. Hétköznapok: Jókai Mór: Hétköznapok (1846). Jókai Mór Összes Művei (Szerk.: Nagy Miklós). 1. kötet (S. a. r. Szekeres László). Bp. 1962. Kulcsár Szabó 1993 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Irodalomtörténeti Füzetek. Szerk.: Fenyő István 130. szám. Bp., Argumentum, 1993. 73. Szilasi 1992 Szilasi László: A Jókai-szakirodalom kultikus paradigmája. ItK 1992/1. 24-49. Tóth 1846 T L. (Tóth Lőrinc): A Hétköznapok. Irodalmi őr. Melléklet az Életképekhez 1846. december 19. 25. sz. 45-50. Modern kiadás: Hétköznapok 334-341.