Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Szilágyi Márton: Kármán József és a millennium. Az 1896. évi Kármán-emlékünnepség Losoncon

13. A dátumot rögzíti: Heinrich Gusztáv bevezetése: Heinrich 1906.13.1. még az eseményt beharangozó cikket: LV 1897, máj. 30. 1. 14. „Hogy Kármán Józsefnek tetemei a losonczi ev. ref. temetőben nyugszanak, ismeretes dolog, valamint az is, hogy mely tájon vannak eltemetve: de egészen pontosan még sem ismeretes sírja. Azért a Kármán-emlék bizottság minap tartott ülésében elhatározta, hogy a már kész és felírással ellátott sírkövet a Pogány Fridrik sírja táján az út mellett fogja fölállítatni és f. évi június hó 3án, mint az író halálának évforduló napján ünnepélyesen fölavatni." (LV 1897, máj. 16. 2.; 1. még: LH 1895, nov. 30. 2-3.) 15. A javaslatot ismét Gresits tette: „Obeliszket ajánl tehát [ti. Gresits - Sz. M.], melyet olyan helyen kellene fölállítani, a mely könnyen megközelithető, s a hol az emlék a közönségnek könnyen szemébe ötlik. E tekintetben ajánlja a Teleki-sétánynak a főgymnasium épülete előtt levő befásított részét." (LH 1895, nov. 19.) Igaz ugyan, hogy az akkori főgimnázium egyik jogelődjének, a református gimnáziumnak a Kármán-családhoz igencsak sok köze volt, ám feltűnő módon ez érvként föl sem merült. 16. Pl. „A tulajdonképpeni ünnepély után [az 1896. május 25-i millenniumi ünnepségről van szó Sz. M.] az egész közönség Kármán József szülőházához vonult, mely a főgymnázium tőszomszédságában a kisbég-utczában van. Az egyszerű (mostani alakjában földszintes) ház falában elhelyezett tábla felirata a következő. „Itt született Kármán József magyar író, 1769 márczius 16án." (VÚ 1896. jún. 7. 381-382); „Nem lengeti immár sírján [ti. Kármánén - Sz. M.] a szellő a feledésnek tüskebokrait. Losoncz városa kegyelettel ápolja nagy szülötte emlékét és csak a múlt héten állított díszes emlékkövet sírjára, miután először szoborral adózott a Fanni hagyományai örökéletű költőjének." (Róna 1897,1-2). 17. Baráth Ferenc - hivatkozva a losonci református egyház anyakönyvére, amelyet őmaga ugyan nem látott - 1769. március 16-át adta meg a keresztelés időpontjául, hozzáfűzve: „Most értesülök, hogy Abafi Lajos a szabadkőművesi iratokban megtalálta a születés-napi dátumot is s ez márczius 14-ike. Saját maga mondotta e napot születés-napjának, midőn a „Hét csillaghoz" czímzett pesti páholyba fölvétetett, 1792-ben." (Baráth 1884) 18. A gyűjtésre biztató híradások mintha éppen ezután lennének hangsúlyosabbak a helyi sajtóban, pl. LH 1895. nov. 30. 2-3.; 1896. febr. 1. 2. [beszámoló egy jótékony célú hangversenyről, amelyet a helyi műkedvelő vonósnégyes rendezett a Kármán-emlékmű javára]. 19. Az obeliszk felirata a következő volt: „Kármán Józsefnek, a nemzeti újjáébredés egyik úttörőjének emelte a honfiúi kegyelet, a költő halálának 100-dik, a magyar állam fennállásának 1000-dik évében." VÚ 1896. jún. 7. 381-382; Hegedűs szavait 1. LH 1896. máj. 30. 2-4. 20. A halálozás dátumának bizonytalanságára 1. Gálos 1954. 128-135. 21. Hegedűs István azt mondta: „Ezelőtt 101 évvel a 26 éves ifjú sorvasztó betegségbe esve, a halál gondolatával szívében, egy szótlan sóhajt szentelt azoknak, kiknek emlékét a Vérmező őrzi." LH 1896. máj. 30. 2-4. 22. Baráth 1884,215-216.Hasonló eseményekről - a szabadkőműves hagyatékért egy titkos jeleket ismerő személy jelentkezik - olvashatunk Pálóczi Horváth Ádám szentimentális regényében, amely először 1792-ben jelent meg. Új kiadása: Németh 1988. 23. Az emléktáblán az 1769. márc. 16-i dátum szerepelt, amely még az ünnepség résztvevői között is vitát váltott ki: „A születés napja a jelenvoltak közt vitát keltett, mert hiszen még legújabban Beöthy is Képes Irodalomtörténetének Kármánról irott essay-jében hol 14, hol 19-ét említi. Pedig a losonczi emléktábla adata a leghitelesebb helyről, az anyakönyvből van kijegyezve." VÚ 1896. jún. 7. 381-382.; Vö. ezzel Baráth 1884, 215. 24. A Magyar Tudományos Akadémiát Ponori Thewrewk Emil, a Kisfaludy Társaságot Hegedűs István, a Petőfi Társaságot pedig Jeszenszky Damó képviselte. 25. Pl. Echo 1896, valamint Gresits ünnepi szavai: „Soha életemben nem olvastam művet [a Fanni hagyományairól van szó - Sz. M.], mely oly mély és maradandó hatást gyakorolt volna lelkemre." LH 1896. máj. 30. 2-4.