Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Tverdota György: Az életrajz mint Passió. József Attila első életrajzi vázlatai

Tverdota György AZ ÉLETRAJZ MINT PASSIÓ JÓZSEF ATTILA ELSŐ ÉLETRAJZI VÁZLATAI A József Attila-irodalom a költő halála után némi túlzással egy MTI-jelentésből, illetve egy napihírből: Az Est öngyilkosság-leírásából bontakozott ki, amely a következő mondattal kezdődik: „Megdöbbentő távirat érkezett szombat délelőtt...". Az ezt követő híradások az idézett nyitó mondatot variálták: „Megdöbbentő tragédia játszódott le tegnap este...", „Szombat délben riasztó hír futott végig a városon...", „Szombat délben megdöbbentő hír száguldott végig a magyar fővároson."

1 A fentemlített intonációkban, s általában a tragikus halálesetekről (gyilkosság, baleset, öngyilkosság, katasztrófa) szóló újsághírekben mindig van valami roppant közönséges, viszolyogtató összetevő. Egyrészt nivelláló jellegükből adódóan. A megdöbbenés mértékét ugyanis nem az áldozatok érdemei szerint szabják ki. A halál előtt mindenki egyenlő. Mindegy, hogy csődbejutott bankár vagy kártyán vesztes huszártiszt lövi főbe magát, vagy egy cselédlány iszik lúgot szerelmi bánatában vagy egy nagy költő veti magát a vonat kerekei alá. Másrészt, mert a napihírben az általa felkelthető borzongató hatás ereje számít. A véres, látványos részletek figyelemkeltő szerepe tolakszik előtérbe. József Attila öngyilkosságának a módja ebből a szempontból sem hagyott kívánni valót. Az eseményről szóló beszámolók komor ünnepélyessége mögül tehát elő-előtűnt a szenzációcsinálás gépezete. Mégis tagadhatatlan, hogy az idézett mondatokban ma valami megrendítő méltóságot is érzünk. Mintha egy antik tragédia-beli hírnök gyászos bejelentését előznék meg. A hírverés révén ugyanis, amit néhány hónap múlva az ilyen írásoknak a szemére vetettek, olyan esemény jutott nyilvánosságra, ami túlélte az egynapos szenzációt. József Attila tragikus pusztulása feltűnő napi eseményből nemzeti üggyé változott át. Az a lépés, amely ehhez az átváltozáshoz, s így a halálhír megszentelődéséhez vezetett, annak az obligát kérdésnek a feltevése volt, amely minden öngyilkosság esetén menetrendszerűen elhangzik: mi indította a költőt végzetes tettének elkövetésére? A válasz érdekében a tragikusan elpusztult személy életét szokták vallatóra fogni. A kérdésre időben leghamarabb Ignotus Pál és Mónus Illés orációi felelJózsef Attila, 1924.