Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Kelevéz Ágnes: A Babits Emlékkönyv

urbánus vitában elfoglalt babitsi helyből, amikor is egyik tábor sem tűzhette őt ki harcilobogóul, mert annál árnyaltabb, toleránsabb és európaibb volt magatartása. Legkevésbé tán műveinek olvasottságából következett a kis létszámú gyászolók csoportja, hiszen az írói kultuszok kialakulása nem feltétlenül áll egyenes arányban az elolvasott oldalak mennyiségével. E szűk körű szertartás, melyen azonban a magyar irodalom színe-java jelen volt, erőt is adott: az összetartozás, szolidaritás, egymásrautaltság érzését. „Megdöbbenve ébredtem rá - írja Hunyady Sándor -, hogy jól érzem magam [...] azért éreztem jól magam, mert mindenkit szerettem, aki a temetőben összegyűlt, [...] nem kellett tartanom senkitől. A szomorúság, amely körülfogott barátságos volt, mintha egy szorosan összetartozó család gyászolna."

11 Vas István nem a közösség melegét érezte elsődlegesnek, hanem éppen ellenkezőleg „ott az augusztusi melegben inkább a magunkra maradás hidege futott át rajtunk - rajtam legalábbis."

12 Az aggodalom hamarosan újabb kézzelfogható módon válik valósággá. Jobboldali lapokban mocskolódó hangnemben írt, a tiszteletadás elemi íratlan törvényeit semmibe vevő cikkek látnak napvilágot. Az Egyedül vagyunk szeptemberi számában Csuzy Mihály tollából Egy költő s egy folyóirat sírjánál

13 címmel olyan írás jelenik meg, mely Babits után a Nyugatot is legszívesebben a föld alatt tudná. „A mai Nyugat: epigonok, herbertek, albínók tanyája. Még a jó hang is megfúl hasábjain. [...] Útját megfutotta, idejét betöltötte - ha lenne kegyelet a sírgondozókban, egy búcsúzó Babitsszámmal lezárnák a sort." A hivatalos szervek azonban még Csuzy Mihálynál is szigorúbbak voltak: mivel a korabeli szabályoknak megfelelően a Nyugat lapengedélye Babits nevére szólt, Illyés minden igyekezete ellenére a lapot augusztusban megszüntették, még a Nyugat halotti emlékszáma sem jelenhetett meg. Illyés csak egy új folyóirat alapítására kapott engedélyt - feltétlenül eltérő címmel.

14 (Mint tudjuk, ez lett a Magyar Csillag.) Felháborodást keltett a nagy múltú folyóirat megszüntetése és különösen annak módja: a Nyugat nem búcsúzhat el saját főszerkesztőjétől. Ebben a helyzetben dönt úgy Illyés, hogy a már gyűlő nekrológokat, kéziratokat Emlékkönyv formában fogja kiadni, természetesen a Nyugat kiadónál, a szokásos emblémával, lehetőleg minél gyorsabban - egyrészt pótolandó a betiltott emlékszámot, másrészt elejét venni annak, hogy a megjelenés előtt esetleg a szimbolikus nevű kiadót is megszüntessék.

15 A Babits Emlékkönyv különleges helyet foglal el a gyászirodalomban: folyóiratot jellemző gyorsasággal, de tanulmánykötetet jellemző igénnyel, emlékezéseket öszszegyűjtve készült. Egyszerre két halottat temetnek e kötettel: a költőt és az általa szerkesztett folyóiratot. Illyés, az Emlékkönyv szerkesztője, mintegy utolsó erődemonstrációra hívja össze a volt munkatársakat annak jelzéséül, hogy csak a folyóirat szűnt meg, az általa képviselt irodalmi, politikai és szellemi magatartás nem. Hetvenhárom szerzője van a kötetnek. A Nyugat törzsgárdáján kívül festők, szobrászok, színészek is részt vesznek a munkában, valamint politikailag is széles a paletta: Csécsy Imrétől kezdve Tamási Áronon át Szekfű Gyuláig terjed az ív. A népfrontos összefogás valóban széleskörű. Illyés ekkor felvállalt progresszív irodalomszervezői szerepének eredménye, hogy nemcsak a barátokat, tisztelőket, hanem Babits vitapertnereit és ellenfeleit is sikerült az emlékezés erejéig összegyűjtenie. A kötet nyitó tanulmánya és egyben talán legelmélyültebb írása Szabó Lőrincé, a halál hírére leborulva megtért tanítványé; - felsorakozik a szerzők között, kalaplevéve, a régi vitapartner, Kassák; - jelen van minden keserű emlék ellenére (hacsak jelképesen töredezett szöveggel is) a hajdani szerkesztőtárs, Móricz; - és felemelt kézzel tiszteleg az egészen más utakat járó, Babitscsal lándzsatörésig harcoló Németh László. Illyés másik tiszteletreméltó szerkesztői erénye a gyorsaság. Rendkívül szúk határidőt szab,