Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Császtvay Tünde: A halottak nem kérdeznek vissza

olvasókat udvarolt körül, hajlandóak-e a gyökeresen megváltozott, a gazdasági helyzetnek és az üzletnek egyre inkább kiszolgáltatott irodalmi élet bajain segíteni, azaz elégséges mennyiségű mecénási(szponzorálási támogatást biztosítani. Kísérletezett egyéni módszerekkel, társaságokkal, szervezetekkel és pénzemberekkel szövetkezve, de nem sikerült megnyugtató megoldást találnia. Tervei rendre kudarcot vallottak, de nem voltak hiábavalóak. Deklarálták, hogy Jókai újabbnál újabb ötletekkel előállva keresi és igyekszik megtalálni a módját egy eladható, a hazai irodalom alapanyagából összerakható és beindítható vállalkozásnak, ami a regényírástól legalábbis nem esik nagyon távol, emellett felkeltették azoknak (államférfiaknak, kiadóknak, íróknak) a figyelmét - mint ahogy például Mikszáthnak is (Curtius 1880) -, akiket bármilyen indokkal hasonló gondok foglalkoztattak. Ugyanakkor Jókai próbálkozásai, nem kis részben saját prekoncepcionált, kampányszerű írásai következtében lassan-lassan a „nemzeti ügy", a „honmentő program" magasságába kezdtek emelkedni. Nem meglepő tehát, hogy 1881 közepén beköszöntött a siker. Az augusztusi tíznapos Országos Tanítói Gyűlés - melynek fontosságát demonstrálandó, nyitóbankettjét Trefort Ágoston, a kultuszminiszter adta a kormányházi büfében - tizenötödikéi közgyűlésén a fő napirendi pont az iskolai-, ifjúsági- és népkönyvtárak ügye volt.

5 Itt hangzott el a majd tíz évvel azelőtt már Podmaniczky Frigyes parlamenti hozzászólásában (Képviselőházi Napló 1869-1872) megpendített, konkrét javaslat: „Miután az iskolai, ifjúsági és népkönyvtárak elterjedésének egyik akadálya a teljesen megfelelő iratoknak érezhető hiányában s a már meglevőknek drágaságában rejlik, kérje fel a gyűlés a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi minister urat: gondoskodjék megfelelő és olcsó iratoknak kiadásáról is, mely intézkedés által a nép erkölcsét, gondolkodását megmételyező ponyvairodalmat is le lehet a térről szorítani." (Tudósítás 1881/b) Az Eszme kimondatott és megerősíttetett. Egy külpolitikai helyzetében, társadalomszerkezetében, jellegében, módszereiben, eszközeiben, mentalitásában gyökeresen megváltozott, de legalábbis változó országban és korszakban egy letűnt-letűnő időszak - alapvetően tisztességes és becsülendő - illúziója fogalmazódott itt meg. A népnevelés és népboldogítás - valószínűleg felvilágosodáskori és reformkori emlékéből örökölt és torzult - programja találkozott itt azzal az addig ismeretlen kormányzati elképzeléssel és ábránddal, mely szerint a kultúra és az irodalom is szabályozható és jobbá tehető törvények útján vagy a központilag, felülről meghatározni próbált, intézményesítetten irányított és államilag dotált ún. irodalmi vállalkozásokkal. (Nem feledhetjük, hogy a kultusztárca az állami költségvetés rá eső igencsak kis hányadának mind nagyobb részét fordította közoktatásügyi tervezetének meghatározott és koncepciózus céljaira. A nyolcvanas években a tárca költségvetésének kb. 2/3-át áldozta a tanintézetekre.) Eötvös József, a dualista korszak első vallás- és közoktatásügyi miniszterének munkássága utáni évtizedekben is a kultusztárca elsődleges és demonstratív területe a népoktatás, a népnevelés ügye maradt. A közvetlen oktatási, tanügyi kérdések ilyen-olyan címszavak alatt, de - állandóan napirenden voltak az országgyűlési felszólalásokban és az országos sajtóban. 1879 májusában a parlament megszavazta a XVIII. törvénycikket, mely a magyar nyelv tanításáról rendelkezett a népoktatási intézményekben. (Ez a tanítóképző intézetekben tanulók kötelező magyar nyelvi oktatását írta elő.) Ettől kezdve legalábbis nem tagadható a kormányzatnak a közoktatás útján megvalósíthatónak gondolt magyarosító szándéka, melynek következő lépése az 1883 májusában elfogadott XXX. tövénycikkbe foglalt ún. középiskolai törvény lett, mely egyebek között a kötelező magyar irodalom magyar nyelven való oktatását írta elő a középiskolákban.