Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Takács Ferenc: „Csokonai Koszorúja": egy emlékversgyűjtemény tanulságai
magyar irodalomként, így élheti meg jelképesen szolidaritását és kohézióját az, amely annyi egymástól különböző, végtére is szigorúan egyéni szellemi teljesítmény Egyetlen helyen, Kiss Tamásnak a Csokonai koszorúja élére illesztett bevezető esszéjének a végén mutatkozik valami jele a tudatosságnak, annak, hogy a szerző elgondolkozott azon, hogy mit is tesz, amikor - persze nyilván munkatársaival egyetértésben - Csokonai koszorújának nevezi el ezt a versantológiát, amely - mint mondani szokás - a teljesség igényével tartalmazza mindazokat a verseket, amelyeket magyar költők Csokonairól, Csokonaihoz vagy Csokonai ürügyén írtak Csokonai halálának kétszázadik évfordulójáig. Érdemes a tanulmány utolsó bekezdését teljes szövegével idézni: „Ez a könyv Csokonai koszorújának készült, de több lett belőle. A gondos ciklusos szerkesztésen is lépten-nyomon átüt, kilángol Ady nyugtalanító, ébresztő szava. O mondta ezt is: Oh, ébredj, valahányszor ébresztünk. A nagy költők - az ősi hit szerint - úgy látszik, ma is arra várnak, hogy szükség legyen rájuk, s így élnek ég és föld határán, mint a Kalevala Vejnemöjnenje. S most, a költő kétszázadik esztendejében ideje van az ébredésnek. Hogy hódítson. Legyen mindenkié." Az esszé szerzője láthatólag értelmezte a maga számára a koszorú-metaforát, viszont csupán annyit vett észre benne, hogy a koszorú és a koszorúzás a nagy halott emléke életben tartásának, jelképes halhatatlansága megerősítésének a szertartása, azaz kegyeleti aktus, semmi több. Láthatólag nem tud a koszorúzás rítusának másik értelméről, az életet ünneplő, életadó, életre varázsoló eleméről. Viszont igen érdekesen idéz fel a „koszorú" jelezte mágikus-kultikus tudattartalom mellett, annak kiegészítéseként - „Ez a könyv Csokonai koszorújának készült, de több lett belőle" egy másik mágikus-kultikus őssémát, amelynek a mai értelemben vett koszorúhoz kevés köze van, viszont a koronához annál több. Az a hiedelem ugyanis, amely szerint bizonyos nagy emberek, a közösség szempontjából fontos, szinte megváltói rangú személyek tetszhalott állapotban, hosszú álomba merülve várják, hogy mikor lesz szüksége rájuk a közösségüknek (országuknak, népüknek, nemzetüknek, híveiknek), mert ekkor majd feltámadnak vagy „visszajönnek", eredetileg mitikus vagy haláluk után mitizálódó uralkodókhoz fűződött (például Artúrhoz, a „hajdani és eljövendő" vagy „volt és jövőbeli" királyhoz (Hie iacet Arthurus, rex quondam rexque futurus), aki Avalon szigetén várja álomba merülten, hogy mikor lesz rá szükség, vagy I. - Rőtszakállú - Frigyeshez, illetve a legenda más változatai szerint unokájához, II. Frigyes német-római császárhoz, aki nem halt meg, hanem a Türingia-beli Kyffháuserhegység egyik barlangjában alszik, s várja, mikor lesz szüksége népének arra, hogy ő visszatérjen. 16 Csupán később, már a nemzeti jelleg és az eredetiség gondolatkörében születő modern irodalmi korszakban tevődött át ez a hiedelem a költőre, mint a közösség számára az uralkodó, a király fontosságához mérhető jelentőségű személyre; Kelet-Európában volt egyébként ennek a mágikus-eszkatologikus képzetnek a világi áttevődése a legmarkánsabb, s itt is tartja magát ez a mítosz a legerősebben, mégpedig lényegében napjainkig. (Példaként elég Petőfi Sándor művének és alakjának a politikai tudatban folyó rituális és kultikus utóéletére, sőt a „legendák Petőfijének" akár még testileg is halhatatlan mítosz-figurájára utalni. 17 ) Mindenesetre korona és koszorú, király és költő ennek a hiedelemnek a révén is egymás hasonmásainak, vagy legalábbis hasonlatainak bizonyulnak; a költő, aki nem halt meg, és akit éppen ezért nem feltámasztani, hanem felébreszteni kell, amint ezt a kötet rendjét megbontó, a bevezető tanulmány elé kiemelt Ady-vers is sürgeti, egy másik mítosz alakjává stilizálódik át, a népét megváltó uralkodó mesebeli figurájává. így lesz Csokonai koszorúja egyben Csokonai koronája is.
