Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Dávidházi Péter: „Iszonyodnám enmagam előtt". Egy írói Oidipusz-komplexum drámája
talanul indítványozta a Kazinczy-ünnepet, kegyeletes felhívása „kiáltó szó maradt a pusztában" 132 , s talán nem csupán az akadémiai gyűlés messzebb hangzó megszólalási alkalmán múlott, hogy éppen egy bűntudattól gyötört tanítvány szavának lett foganatja.) Ha részben elfogadjuk is, hogy Toldy nagyarányú szövegkiadói munkássága a saját ifjonti bűneinek jóvátétele akart lenni, mint azt Eötvös beállította, 133 ebből még semmi nem következik e munkásság értékére nézve. Lélektani indíték feltárásával, legyen az vezeklés, önigazolás vagy bármi más, sokat megtudhatunk Toldy érzelemvilágáról, de pusztán ezáltal sem irodalomtörténeti koncepcióját, sem Kazinczy-életrajzát, sem a Kazinczy-emlékünnepélyt, sem tudósi életművének egészét nem minősíthetjük; eredményeink értéke nem azonos eredetükével. Németh László úgy érezte, az ifjú Schedel érvényesülési számításból (és visszataszítóan) dörgölődzött nagy nemesi házak fiaihoz, akikhez az irodalom magasztos ürügye nélkül nem férhetett volna közel. Azonban (föltéve, de meg nem engedve) ha így lett volna is, ki tagadhatná, hogy az érvényesülés ösztöne némelykor jó szolgálatra sarkallhat? (Egy nem egészen méltó oldalvágás után, miszerint Toldy „konokul őrizte holtáig faja érzéketlenségét a magyar irodalom iránt," maga Németh László is elismeri, hogy „mégiscsak szép alakja a magyar tudománynak - irodalmunk külső életírójának különb az utána jövő »törzsökösök«-nél, s mint magyar sem tompább náluk". 134 ) S ha Toldynál a teljesítmény lélektani eredete olykor netán kétesebb értékű, mindig ott az enyhítő körülmény: nem elvetemült az, aki hibáját jóvá akarja tenni. Kölcsey megkésett bocsánatkérése fölött valaki egyszer pálcát tört, kijelentvén, hogy a halott szellemét megkövető szánombánommal nem törölhette el, amit egykor az élő Berzsenyi ellen vétett. Ennek végső elbírálása, akár Kölcsey, akár az ő példáját követő Toldy esetében, már nem irodalomtörténészi feladat, szerencsére, s illetékesebbre kell hagynunk. Legföljebb reménykedhetünk, saját botlásainkra emlékezve, hogy a jóvátételhez soha nincs késő. JEGYZET 1. Babits latinosan, Oedipusnak szerette írni e nevet, s betegágyán is védelmezte Moravcsik Gyula görögös átírásával szemben. Babits Mihály: Beszélgetójüzetei. I-II. S. a. r. Belia György. Bp. 1980. 345-346, 458-459. — A Babits-filológiában Kelevéz Ágnes segített eligazodni; útmutatásáért itt mondok köszönetet. 2. Babits Mihály: Könyvről könyvre. S. a. r. Belia György. Bp. 1973. 58, 61. 3. Babits Mihály: Könyvről könyvre. S. a. r. Belia György. Bp. 1973. 265. 4. Babits Mihály: Az európai irodalom története. S. a. r. Belia György. Bp. 1979. 468. 5. Babits Mihály: Az európai irodalom története. S. a. r. Belia György. Bp. 1979. 38-39. 6. Babits Mihály: A fordító vallomása. Nyugat 1924 I. (január 16.) 87. Kötetben: Babits Mihály: Önéletrajzok és interjúk. Vál. és jegyz. Gál István és Téglás János. Bp. 1980. 122-123. 7. Gyulai Pál: Toldy Ferencz. In: Gyulai Pál: Emlékbeszédek. I—II. Bp. 1902. (A továbbiakban: Gyulai 1902.) 1.111. 8. Farkas Gyula: A magyar szellem felszabadulása. 1943.180. 9. Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban. I—II. Pest 1872-1873. (A továbbiakban: Toldy 1872-1873.) I. 109-110,156-157.; II. 71,189. 10. Vö. például Nemes Nagy Ágnes: Film a 18. századról. (Kazinczyról). Magyar Nemzet 1977. december 25. Kötetben: Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. Összegyűjtött esszék I. Bp. 1989. 402^107.; Szabó Magda: Egy pálya emlékezete. Szabó Magda: Kívül a körön. Bp. 1982.119-125., Szabó Magda: Borzasztólag szép pályán. Kazinczyról még egyszer. Uo. 126-133. 11. A ritka kivételekre ld. Németh László: Kisebbségben. Sorskérdések S. a. r. Grezsa Ferenc. Bp. 1989., illetve Csetri Lajos: Egység vagy különbözőség? Nyelv és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában. Bp. 1990. 12. Toldy Ferenc hátrahagyott irataiból. Közzéteszi Toldy István. BpSzle, 1878. (19. kötet) (A továbbiakban: Toldy István 1878.) 389.