Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Dávidházi Péter: „Iszonyodnám enmagam előtt". Egy írói Oidipusz-komplexum drámája
rág Benedek úrnál" időzött, s nagyokat sétáltak a budai hegyekben, nyilván beszélgetésekbe merülve. 15 Ahogy azonban már e titulus is sejteti, a világtól elvonult öreg papot nyájas egyénisége, a különböző irányzatok által egyaránt elismert, de olykor érzékenysége miatt is kímélt 16 írói alakja, valamint szinte meghatóan igénytelen és félreeső jelenléte 17 sajátosan szakrális, átszellemült, s ezért távoli apafigurává légiesítette. Ráadásul a két siheder egyike sem tudta őt íróként igazán komolyan venni; alig néhány évvel a beavatás után egymás között fanyalogva latolgatják tehetségét, s az ifjúság kíméletlenségével lépnek túl rajta. Miután Bajza szárazon megjegyzi, hogy Virágnak kevesebb talentum adatott, mint Ányosnak, s bár többre vitte nála, későbbi korban születve sem „sokkal lett volna nagyobb mint most", Schedel tódítva fitymálkozik: Virág „mindég csak követő volt volna", neve Zrínyié vagy akár Ányosé mellett „számba sem jön", hiszen ő legföljebb „azon talentumtalan, értelmes, bár korlátolt tudományú férfiak közzé tartozik, kik sokat használtak példájokkaU" 18 A versengés lélektanára figyelve mindegy, hogy az ifjú titánoknak mennyire volt igazuk. Könnyű szeretni, akit ilyen könnyen lerázhatunk. Érett fővel Toldy majd nagylelkűbben nyilatkozik róla irodalomtörténeteiben, 19 ekkor azonban még nincs türelme hozzá. A két fiatalember szemében ennek az apának semmije se volt, ami miatt a fiúi hála visszájára fordulhatott volna; úgy érezhették, igazi írói jelentőség híján nincs mit elirigyelni (netán elragadni) tőle, világi hatalom híján nincs miben osztozni vele, parancsoló tekintély híján nincs miért lázadni ellene. (Bizonyára nem véletlen, hogy belőle lett az íróavató apafigura időtlen égi mása, akinek egyszerre papi és költői áldásáért majd egy Kosztolányi Dezső fog visszasóvárogni, elképzelvén látogatását egyszerű lakásán, ahol a „szent öreg" végül átnyújt neki, elfogódott ifjú lantosnak, verséért — egy almát. 20 ) Kazinczy ezzel szemben szinte hús-vér apává válhatott az ifjú számára, e nagyon is földi kötelék ismerős lelki problémáinak egyedi szövevényével. Nem személyesen celebrált szertartással, de Kazinczytól ugyancsak beavatást remélhetett, hiszen közToldy Ferenc, 1860 körül Plachy Ferenc: Apotheozis Kazinczy évszázados emlékére. 1859.
