Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Mezei Márta: A keszthelyi Helikon-ünnepélyek - és ahogy az írók látták

concertek zengtek, előttünk pedig egy amphitheátrum forma dombon pásztori gyerkőczék duda szóra mesterséges pásztori tánczokat jártak. Ez az egész jelenés játszi volt, de nékem mégis érzékeny." (XV 79) A szertartás ünnepélyes külsőségei, mint érezhető, megtették hatásukat Berzsenyire is. „Játszi" voltát növelte, hogy Horváth verse felolvasásakor „az utolsó Ének Echojit Takáts Judit tette a Musák fáji közül." (XV 98) „Érzékenységét" keltette fel, hogy a fa a természetbe, a természet nagy folyamatába épülve emelte, egyetemes értékek közé az írói dicsőséget, ez az emlék élni, lombosodni fog halandó életükün túl is, valóban az öröklét egy nemével ajándékozva meg a múzsák felkentjeit. Berzsenyi minden kétséget kizáróan nem a saját megdicsőítésétől hatódott meg, az írók megtiszteltetésében ő inkább a kultúra egyetemes értékének megszentelését becsülte. Miközben átélte ennek időszerű jelentőségét is: „Minden cselekedet becsének az idő és hely az igaz mértéke" ( írja Kazinczynak, s nyilván ő is az írók, az irodalom, a hazai nyelv ügyének oly aktuális felkarolását értékeli Festetics gesztusában. Ezért nézi el az ünnep számára kevésbé tetsző jelenségeit: „tisztelem a' jót, akármi színben legyen az öltöztetve." (XV 80) Tanulságos Kazinczy reagálása, majd magatartása és nézetei változása az ünnepélyek során. A fényes külsőségektől idegenkedett, 1817-ben meglehetős gúnnyal ír erről Rumynak. Csúfolja régi barátját, Horváth Ádámot, megvádolva őt Kölcseynek, hogy „örvend a keszthelyi bohóságnak." (XV 231) Igaztalanul teszi, Horváth többször is megírta Kazinczynak fenntartásait. Életútjának ismert eseményei Kazinczyt kevéssé lelkesítették a király ünneplésére, Festeticsről is rossz emlékei voltak, ám ezzel együtt sem vonja meg elismerését a gróf rendezvényétől: „A mit Festetics cselekvék, az nem csak szép, hanem nagy is, s idővel nagy hasznot hajthat. Ha Herodotus és Pindar olvashatták a' népnek a' magok Munkájikat, mi válhat még nekünk is Keszthelyből" - írja Berzsenyi beszámolójára. (XV 115) Eszerint ő a szereplési alkalmakban, a hiányzó nyilvánosság megteremtésének egy állomását, lehetséges kezdetét látta és dicsérte. Az írók megtiszteltetése része e programnak, valószínű ezért tartoznék maga is szívesen e körbe. Keszthely, VÚ 1858.