Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Mezei Márta: A keszthelyi Helikon-ünnepélyek - és ahogy az írók látták

ügye volt, elképzelhető, hogy támogatása érdekében lépéseket akart tenni, s öregedvén, fia útját egyengetendő megpróbálta elfogadtatni magát. A születésnapi ünnepélyre a királyt is meghívta, aki persze nem ment el. Erre az 1817. februári alkalomra invitálta az írókat, pontosabban a dunántúli írókat: Kisfaludy Sándort, Berzsenyit, Horváth Ádámot, Dukai Takách Juditot. Ismeretes Berzsenyinek küldött meghívó-levele, itt sem hagy kételyt az ünnepélyek tartalmáról: „Keszthelyen, Böjt-elő havának azaz Febr. 12kén akarván Felséges Urunknak születése napját ülleni, az ifjúságot Heliconra vezetni kívánjuk, hogy az úgynevezett Declamátió által a' magyar, német és deák írásszerzésben jó ízlésre kapjon. De a' Heliconra vezető Kalauz nekünk szükséges" - írja, s ehhez csatolja meghívását (ld. a jegyzeteket). A cél tehát a király ünneplése, az ifjúság közszereplésre nevelése, az írók tisztelt, de alárendelt szerepet játszanak a Heliconra vezető „Kaluzként". Festeticsnek különben az írók, az irodalom támogatása ügyében is van vezekelni valója. László fiának nevelője, Péteri Takáts József 1798-ban Magyar Minerva néven szervezett egy kiadó-vállalatot, amely a főúr adományára épült. Két könyv (Ányos és Takáts versei) megjelenése után azonban Festetics megvonta a pénzt, illetve egy kétes értékű térkép kiadására ajándékozta, magára hagyva a lelkes, ám vagyontalan kiadót. Volt még egyéb bűne is: szűkmarkúan támogatta az „oly kormos nevű" Verseghy munkáinak kiadását; Kazinczynak pedig, aki a börtönévek költségeinek kifizetése és egyéb anyagi gondjai ügyében kereste meg szívhez szóló kérelemmel, csak titkára útján küldte rideg elutasítását. Az 1817. februári nagy napokról több beszámoló készült, meg is jelent a Hazai és Külföldi Tudósításokban, a Tudományos Gyűjteményben; részletes leírást adnak róla az írók is, főként a Kazinczynak küldött levelekben. Az előestén, febr. 11-én adták elő a tanulók a tudósítások szerint is gyenge darabot a király magasztalásáról( másnap reggel ünnepi misével kezdtek, aztán következtek a meghívott közéleti személyiségek, tanárok, a sor végén „declamáltak" az írók: Dukai Takách Judit és Horváth Ádám. Ezután Festetics megköszönte a felolvasásokat, s azokra valamint „az invalidusok és szegények" számára pénzt ajánlott fel. Délután kivonultak a kertbe, itt ünnepélyes faültetés volt Gyöngyösi István, valamint a négy jelenlévő költő emlékére. Horváth itt mondta el hosszú eklogáját, közben az ifjúság pásztortáncot járt. Innen visszamentek a líceumba zenét hallgatni, este pedig vacsora, bál, kivilágítás zárta a napot. Minden együtt volt itt, ami az alkalmat a kultusz méltóságába emelte: szakrális igény, az esemény megszentelése misével (Horváth azt írta, hogy „mintegy Fő Papok" jönnek a Helikon felszentelésére); magasztaló szónoklatok hangzanak el, bemutatva az ünnepelt és az ünneplők emelkedett érzelmeit; a természetbe vonulás, a faültetés, a természet nagyságának bevonását jelentette az örök emlékezet jelölésében( a zene, a bál, a vacsora, a kultusz kommunitás-igényét reprezentálta. Az egész erősen teátrális jelleget is kapott: színpadszerű emelvényen deklamáltak, a pásztortánc, az ének „előadás volt, szavalat és dalolás kísérte a faültetést, kivilágították a helyszínt. Valóban fényes nap volt a szónak minden értelmében. Túl fényes is, legalábbis az írók számára, akik nem nagyon akartak elmenni Keszthelyre. Horváth először lemondó-levelet ír Asbóth Jánosnak. Elismeri ugyan az ilyesféle összejövetelek jelentőségét (Jézust és Epikuroszt említi, akik a rájuk való emlékezésben szerepet tulajdonítottak az ünnepi ebédeknek), udvariasan s valószínűleg meggyőződésből is írja, hogy „ditsősség akármi tsekély részben is O Exellenciája nemes intézetében munkás társnak lenni" (XV 50) - ő azonban inkább magányra vágyik, s hivatali és anyagi kötelességeire hivatkozva elhárítja a meghívást. Van más oka is tartózkodásának. Levelében azt írja, hogy az ilyesfajta összejöveteleken poétái „öszvehasonlítások, ingerlések" szoktak lenni ( okkal tart az ünnep