Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Kozák László: Barokk: a kultuszok hierarchiája
Erasmus 1536-os Philosophia Christine egy olyan gondolati rendszer kialakítására irányuló kísérlet, amely Platón, Ciceró és a Sztoikus filozófia szintézisét hordozza. A Luther tanaival polemizáló Erasmus 1524-ben e tanokat még összebékíteni akarja, és mindkét oldal túlzásaitól óv. A humanista összebékítés indoka azonban már nem az istenülés, hanem a megoldás keresése a különböző, de önmagukban értelmes filozófiák között, hiszen a Szentlélek nem kerülhet ellentétbe saját magával. Végül itt csak utalhatunk rá, hogy a manierizmus zseniális megsejtéseket összefoglaló filozófusa, Giordano Bruno is az ellentétek egységét, a coincidencia oppositorumot tette meg rendszere alapfogalmává. 17 A mágikus tanok felértékelődése A reneszánsz végén a deifikáció nem a platói-ficinoi istenülésben, hanem a titkos tudományokban, a kabalában, az alkímiában, az asztrológiában, a mágiában és az orfikus misztériumokban való elmélyülésben ment végbe. Az 1500-as évek elején alkotott Kopernikusz (1543+), Machiavelli (1527+), Morus Tamás (1535+) mellett Paracelsus (1541+), aki a mikro- és makrokozmoszt, J. Reuchlin (1522+), aki a kabbalista és Újplatonista számmisztikát 18 , N. Agrippa (1535+), aki az okkult filozófiát, Johanes Trithemius (1516+), aki a fekete mágiát és alkímiát helyezte vizsgálódása középpontjába. Az okkultizmus vezetett a boszorkányüldözéshez is - ezt Ince pápa 1584-es bullája erősítette meg -, a nem hivatalos filozófiák, szekták elleni fellépések első jeleként, pedig a boszorkányság nem alkotott sohasem különálló szektát. 19 Makkai László utal arra, hogy a „12. század eretnekmozgalmai során, amelyek a Bibiliából merítették a tanításaikat, a föld alatt etikai töltetű ideológiai áramlat érlelődött, amely a reformációban nyerte el eszmei megfogalmazását" 20 . Ugyan a társadalmi harcoknak közvetlen hatásuk nem volt erre a formálódó világképre, mindenesetre szigorúan ebből a szempontból a reformáció csak egy volt az eretnek szellemi áramlatok közül, ami politikai és társadalmi nyomásra kodifikálódott. Bacon 1620-ban a Novum Organum CXVI.-es bekezdésben szükséges látja az elhatárlolódást a külön-különféle tanoktól,: „ne higgye valaki, hogy valamiféle új filozófiai szektát akarunk alapítani". 21 Az ő kritikája már a kor minden filozófiájára vonatkozik. A lehetetlen egység A manierizmus végén a kora barokk e szellemi irányzatok között már különbségeket tesz, bár nem tagadja létjogosultságukat. 1593-ban a szabad szellemű páduai egyetemen végzett Jeszenszky János, a prágai egyetem későbbi rektora Zoroaszter... című munkájában kifejti, hogy minden szellemi irányzat létjogosult, amelyeket „kereszténnyé tehet az akadémiák törekvő olvasója". 22 E tanok összehangolása azonban nem is olyan egyszerű, hiszen például a világ rendje, felosztása már számszakilag sem Az angyali, a sziderikus és az elemi világ, mindegyike kilenc részre osztva (függőlegesen) valamint lényegében ugyanaz számszimbolikával kifejezve (vízszintesen) Athanasius Kircher szerint
