Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Kozák László: Barokk: a kultuszok hierarchiája

Kozák László BAROKK: A KULTUSZOK HIERARCHIÁJA Nyíri Tamás a Cusanus halálától (1464) Descartes haláláig (1650) terjedő korszakról mint átmeneti korszakról beszél, amely megszünteti a középkori filozófiát és előkészíti az újkorit.

1 Ennek az átmeneti jellegnek társadalmi és kultúrtörténeti megalapozása található meg Egon Friedellnél is, aki szerint „a 16. század közepétől Európa egyik legsötétebb korszaka kezdődik, amely közel száz évig tart".

2 Bán Imre Fernand Braudel megállapítását idézi a 16. század végi szomorú emberekről, majd megjegyzi: „Életművük, életútjuk, sorsuk azt példázza, hogy a reneszánsz humanizmusnak bealkonyult".

3 A köztudat a reneszánsz alkotókat polihisztorokként tartja nyilván, mintha ez a polihisztorság a minden szaktudományban otthon lenni kívánó 19-20. századi igény előképe lenne. Azonban a reneszánsz - formálódó szaktudományai, vagy a különböző kultúrák megismerése ellenére - csak egyetlen tudásról vett tudomást. Az alkotók a különböző műfajban alkotott műveiket egyazon (humanista) kultúra részeként tekintették, és a különböző filozófiai iskolák tanait is egységes rendbe próbálták beilleszteni. A tudományok önállóvá válására, amelynek az igénye a 17. század kezdetén jelentkezik, egészen a Goethe utáni korokig várnunk kell. Ahogy a kor ismereteit a különböző szerzőktől és különböző témákban egy kötetbe fűzve tárják elénk a fennmaradt kolligátumok, ugyanazok a humanisták írják a különböző szaktudományos műveket, ismeretelméleti esszéket, lírai verseket; ugyanabba az elméletrendszerbe illesztik az egymásnak számukra még ellent nem mondó filozófiai rendszereket. A felhalmozódott tudás egységbe foglalása szellemi munka, tulajdonképpen a tanulás maga. Az alkotóknak a tanulás során vissza kell alakítaniuk azt az egységet, melynek az elegyes gyűjteményekből megtudható ismeretek csupán a részei. A reneszánsz egység-gondolat kimunkálása és továbbéltetése a manierizmus gondolkodóinak tétje. Kísérleteikről és kudarcaikról sokkal inkább a következő évszázadok számára érthetetlen, „maníros" művészeti alkotásaik tanúskodnak, mintsem önálló filozófiai rendszerek, bár - vagy éppen ezért - a kor alkotói talán semmire sem vágynak jobban, mint kimunkálni az egységes rendszereket. Írisz, az okkult bölcsességek szimbóluma mint világiélek a keresztény univerzumban