Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Botka Ferenc: Emlékház vagy/és archívum. Gondolatok Déry Tibor hagyatéka és utóélete kapcsán

Az emlékszoba 1982-ben történt megnyitásakor hosszú, ablak menti vitrinsorban adtunk ízelítőt a könyvtár értékesebb darabjaiból, mindenekelőtt a dedikált kötetekből. Ám rövidesen le kellett erről mondanunk, mert a fény megtette a magáét, az ajánlások szép szavai lassan halványodni kezdtek. A hagyaték egyéb részeinek fokozatosan előrehaladó feldolgozása során lassan nyilvánvalóvá vált, hogy a múzeum - Déry özvegyének a jóvoltából - egy igen jól előrendezett, s a maga gazdagságában és sokrétűségében a század magyar irodalmának egyik legtekintélyesebb és legkomplexebb írói gyűjteményének-dokumentációjának a birtokába jutott. Amely ugyan egykor bővelkedett politikai „gyúelemekben", de amelynek feltárása egyben egy újfajta kultuszteremtés példája lehet. Miből is áll ez a hagyaték és milyen lehetőségeket kínál feldolgozása? A legértékesebb részt természetesen a kéziratok alkotják: művek fogalmazványai, javított gépiratai, feljegyzések, iratok, levelek. A művek között szép számmal akadnak kiadatlanok. Ilyen volt a húszas évek elején keletkezett Ámokfutó című dadaista költemény, a Sirályháton és a Dr. Nikodémusz Lázas híres útikalandjai című elbeszélések, illetve a börtönfeljegyzések, amelyeket az évek során már közzétettünk. De vannak még színdarabok, regénytöredékek, kisebb elbeszélések, amelyek feltárásra várnak. S nem érdektelenek az ismert művek kézírásos fogalmazványai és gépiratai sem, hiszen javításaikkal, egy-egy részletük újrafogalmazásával hozzásegítenek Déry műhelymunkájának a megismeréséhez. - Hallatlanul izgalmasak azok a feljegyzések, amelyek valamely mű anyaggyűjtését rejtik. így például a Felelet című csonkán maradt regény „nyersanyaga", amelyből nemcsak az rekonstruálható: hogyan alakult ki a mű egy-egy szerelőjének „életrajza", jelleme, hanem az is - milyennek szánta az író az el nem készült harmadik és negyedik kötetet. - Hogy a levelek milyen kincsesbányát rejtenek, azt talán nem is kell részleteznem, elég megemlíteni, hogy Déry levelező partnerei Bernáth Aurél, Füst Milán, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Lukács György, Nagy Lajos, Tóth Árpád és Vas István voltak. (S ekkor csupán a levélírók töredékét neveztem meg.) Hogy milyen tanulságos lehet egy-egy levelezési egység, azt talán az Illyés Gyulával váltott levelek, lapok közzététele érzékeltetheti. (Botka 1993, 86-155) - De ne hagyjuk ki a nőket sem: kezdve az édesanyával és folytatva a feleségekkel és egyéb kapcsolatokkal. A mamával folytatott német nyelvű és közel háromszáz darabból álló levelezés végigkíséri az író egész életét: csonttuberkulózisának 1901-ben kezdődő gyógyításától egészen 1957-ben történt bebörtönzéséig. S a börtönből és börtönbe írt levelek közt első helyen kell említenünk a Böbével váltottakat, amelyek egy része már publikált, (Horgas-Levendel 1988, 9-96) s ezek alapján joggal állíthatjuk, hogy a magyar irodalom legszebb szerelmes levelei közé sorolhatók. Az író hatalmas könyvtárának gazdagságát nehéz röviden érzékeltetni. A nagyszámú dedikált kötet mellett, amelyek nagyrészt az olvasmányokat és baráti kapcsolatokat körvonalazzák, itt inkább a gyűjtemény különleges darabjaira és a látszólag jelentéktelen, de az életrajz tanulmányozása szempontjából felbecsülhetetlen értékű kisebb kiadványaira hívnám fel a figyelmet. A különlegességek között elsőként említem Rimbaud összes versének francia kiadását, amelyet Illyés Gyula látott el - a két barát közös párizsi tartózkodása alatt - tetszetős kötéssel. Másodikként Hölderlin összes művei következnek - ugyancsak a húszas évek elejéről. Illyés visszaemlékezései szerint Déry egyik legkedvesebb olvasmánya volt. Egyszer érdemes lenne utánanézni: hatott-e költeményeire? Harmadikként Frederic Homes Dudden angol nyelvű és „agyonjegyzetelt" monográfiájáról szólnék - Szent Ambrusról: ez volt A kiközösítő legfontosabb forrása. A „szürke" állomány élére a különféle útikönyvek, térképek kívánkoznak. A bennük található jegyzetek segítségével pontosan rekonstruálható: hol és mikor fordult