Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kerényi Ferenc: A körözőlevéltől a szoboravatásig. A Petőfi-kultusz első korszaka, 1849-1862

ló! Ő a miénk' Ha valami talpra esett dalt kap, ezt mondja: 'ezt Petőfi írta.' ... Nem hiszi, hogy meghalt." A megkeseredett Tompa Mihály ugyanakkor a mitizálódás különböző formáinak és szintjeinek csak fonákját láttatta egy datálatlan, de az évtizedből származó versében: „Élted- s verseidről beszél okos, bolond, / Jó cimborájának sok céda, bántva, mond; / Üzérség, nyegleség versbe, könyvbe foglal, / Csavargó kéreget neved- s álarcoddal! ..." Petőfi). A Petőfi-kultusz intézményesülésének első kísérletei Mint említettük, a kultusz szervezésére előbb Szilágyi Sándor folyóiratvállalkozásai, majd a Vasárnapi Újság tettek kísérletet. Az egyéb mozdulások elszigeteltek maradtak. 1857-ben, a szülóhely-vita idején Pákh leközölte Vörösmarty László levelét Szabadszállásról: a helységtől délre fekvő, kb. 20 holdas területet, Petrovics István egykori birtokát maga a város vette meg, hogy rajta temetőt és faiskolát létesítsen. Pákh szerkesztői jegyzetet fűzött a hírhez, és - kétségtelen túlzással - még szimbolikus jelentőséget is belelátott e felhasználás tervezett módjába. (A terv egyébként nem valósult meg.

40

) 1858-ban az újjáalakult Tudományos Akadémia a 200 aranyos nagyjutalommal díjazta az 1847-es Összes Költeményeket - ez volt (Arany 1858. dec. 22-i levele szerint) az egyetlen hivatalos elismerés, amelyre Petőfi számot tartott. A költő barát a döntéshez még hozzáfűzte: „Az acad[emia]. csak kötelességét teljesité: de hogy megtette, a nemzet rokonszenvével találkozik érte, s visszasugárzik rá is a népszerűség, melylyel Petőfi neve bír."

41 Az intézményesülés lehetőségeit 1850/51-ben az alkotmányos viszonyok időleges helyreállítása javította. A Vasárnapi Újság 1860. nov. 25- én adott hírt arról, hogy „A pesti egyetem s poly technikumi lelkes fiatalság hírszerint 'Petőfi-kör' czím alatt társalgási egyletet szándékozik alapítani..." - a tervről azonban további adatunk nincs. Országos és helyi igényként is jelentkezett Petőfi emlékének tárgyi megörökítése: síremlék, szobor, emléktábla állítása. Forrásul csakis közadakozás jöhetett számítába. Ez volt egyszersmind a vonatkozó tervek gyengéje is: az önkényuralom évtizede után a hazafias lelkesedés, a segíteni akarás túlságosan is igénybe vette ezt az egyetlen forrást. A Petőfi-szobor mellett 1861 tavaszán és nyarán gyűjtés folyt többek között - a teljesség igénye nélkül - a Széchenyi-emlékre, Táncsics Mihály családjának, Farkas Ignác elmebetegnek megsegítésére, a honvédsegélyző bizottmány javára, a Tudományos Akadémia palotájára, a Ráday-könyvtárra, az írói segély pénztár és a Kisfaludy Társaság részére, a Nemzeti Színház nyugdíjintézetének, amihez 1861 júniusától a Teleki László-szobor és a Budai Népszínház pártolása járult. És ekkor még nem szóltunk a helyi kezdeményezésekői: Kecskemét Katona-, Székesfehérvár Vörösmarty-, Szekszárd Garay-szobráról, a szarvasi Vajda Péter-emlékről és a honvédemlékművek egész soráról. A közadakozásból létesülő szobor, illetve emléktábla kb. egyidőben vetődött fel Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán. Az utóbbi helyen idegen ötletből. Reményi Ede hegedűművész, honvédhadnagyi rangban egykor Görgey tábori muzsikusa, Viktória angol királynő udvari zenésze - Liszt Ferenc mellett - talán a legjobban testesítette meg a korban a világjáró és immár világhírű magyar tehetséget. Ahogyan egykor Lisztet Vörösmarty (Liszt Ferenchez, 1840), úgy őt most Arany köszöntötte verssel (Reményinek, 1859). 1860 januárja óta koncertezhetett itthon is; rendszeresen hazafias tüntetésbe torkolló hangversenyeivel nagyban hozzájárult a közhangulat radikalizálódásához.

42 Reményi előbb Kiskunfélegyházán, a koncert utáni vacsorán