Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kerényi Ferenc: A körözőlevéltől a szoboravatásig. A Petőfi-kultusz első korszaka, 1849-1862

ségvonásra, az „ábrándos bujdosási vágy"-ra fűzte fel az életrajzi vázlatot, az emberi arcról pedig a „szilaj tekintet" jutott eszébe. A kultusz visszatért tehát a garabonciás, ösztönök hajtotta vadzseni portréjához; arra a kb. 1844 eleji, önzsánerező szintre, amelyet Petőfi már 1845-től szinte kétségbeesetten igyekezett meghaladni, megszabadulni a rákövesedő maszktól. Egy jellemző adalék: Pákh a Vasárnapi Újság 1858. márc. 16-i szerkesztői üzenetében bizonygatni kényszerült, hogy Petőfi igenis tudott németül és más európai nyelveken is... Az életrajz fehér foltjai és a kultusz Gyulai - levelezésének tanúsága szerint - már 1851-ben elkezdte, a Pákh Alberttel folytatott pesti beszélgetések során, a Petőfire vonatkozó adatok gyűjtését. Gyulainak azonban volt egy nagy hátránya: nem ismerte személyesen Petőfit. Pákhban is megfogalmazódott egy életrajz terve, bár ezt csak 1861-ben jelentette be.

27 Saját lapjában, a Vasárnapi Újságban 1857. jan. 4-én indította útjára az életrajzi tisztázás első nagy kísérletét: Petőfi születési helyének és időpontjának tisztázását, miután az addig megjelent lexikonokban, előszavakban stb. már négy helységnév fordult elő (Szabadszállás, Kunszentmiklós, Dunavecse és Kiskunfélegyháza).

28 Az első szülőhely-vita gyors és eredményes volt. Sárkány János kiskőrösi lelkész közölte az ev. keresztelési anyakönyv bejegyzését; Vörösmarty László - Szabadszállás mellett érvelve - tisztázta a Petőfi-szülők házasságának körülményeit és Petrovics István ottani bérleteit. Gyulai Pál Arany, Losonczy László és mások szóbeli, valamint a Szülőföldemen versbeli tanúságtételére hivatkozva, Félegyháza igazságát vallotta, s (új érvek nélkül) őt támogatta Pesty Frigyes is. Sárkány második megszólalása dokumentumokkal szolgált Petrovics kiskőrösi bérletéről, és tanúkat is megnevezett. Ezek hatására Gyulai felülbírálta álláspontját, és Kiskőröst ismerte el Petőfi szülővárosának. A vitát tulajdonképpen Petőfi István zárta le, 1822. dec. 31. éjfélben határozva meg az időpontot és Kiskőrösben a helyszínt. Egyúttal kísérletet tett a gyermek Petőfiről a vitában közölt tévhitek cáfolatára is; bemutatva, hogyan vitték át a róla szóló, frissebb emlékeket költő bátyjára.

29 Valljuk be: minőségében mást, többet ma sem tudunk Petőfi születésének körülményeiről; a legfontosabb tények és szempontok már ekkor elhangzottak. Pákh 1860. okt. 14-én látta elérkezettnek az időt arra, hogy - hat nappal az Októberi Diploma kibocsátása előtt! - a Vasárnapi Újságban megkezdje a Petőfi halálára vonatkozó közléseket. Az elsőként publikált 1849-es naplórészlet, valamint Barabás Károly és Lengyel József levelének aug. 25-i dátuma azt bizonyítja, hogy Pákh (nyilván nem függetlenül az 1857. évi szülőhely-vita sikerétől, valamint az 1859-ben és 1860-ban tartott irodalmi emlékünnepektől) alaposan és hosszan készült föl a várható újabb tollcsatákra. Addigra ugyanis már szépszámú változat forgott közszájon: Jókai 1855-ben hatfélét ismert, a Vasárnapi Újság 38 közleménye most újabbakkal szolgált.

30 Még ha ez a szám távol is állt a Dienes András felgyűjtötte 81 verziótól, a vita jelentgségét illetően igazat kell adnunk Ferenczi Zoltánnak: „... alig indulnak meg a költő haláláról a kutatások, azonnal felmerülnek az összes változatok róla..."

31 Az eredmények közé sorolandó, hogy nyilvánosságot kapott Lengyel József alapvető verziója, amely korábban csak közvetve és magáninformációként volt jelen Szendrey Júlia erdélyi tájékozódásában;

32 kitűnt, hogy a csata napja után - minthogy az ál-Petőfiket látók sorra-rendre megcáfolták egymást - senki sem látta élve a költőt. Nem tudjuk okát, miért zárta le hirtelen a vitát az azt addig kitűnően kézben tartó, szerkesztői jegyzetekkel jól irányító Pákh, miért nem tért át (később sem) a Pe-