Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Praznovszky Mihály: A beolvasztott kegyelet. Kisfaludy Sándor balatonfüredi szobra

hidegben, még szerencsére egy kis kemenceforma (tán takaréktűzhely) van az egyik markában, melyen a másik kezét illő távolból melegíti. „De leginkább azt sajnálja, hogy neki, mint komáromi embernek hátat fordít, s csak a zalaiak felé néz. S az már végleg nagy baj, hogy fejéhez képest kicsi az alakja. De aztán a helybeliek megvigasztalták - írja tovább a gonoszkodó Kakas Márton -, hogy majd ha arra a jobbik lábára feláll, amit most a levegőbe emelve tart, (persze, fázik a talpa azon a hideg kövön) akkor mindjárt magasabb lesz vagy 12 hüvelykkel..." (Kakas Márton 1860, 363.) Egy másik kritikus azért hibáztatta, hogy miért az öreg Kisfaludyt mintázta meg, mikor a nemzeti emlékezetben és ideákban inkább a fiatal költő személyisége állandósult. „A szobrász csak akkor érheti el az eszményesítés tökélyét, ha alakjait fiatal, erőteljes idejükből állítja elő, nem pedig azon korban, midőn a már megtört testben a lángész világa csak bágyadtan pislog..." (Zákonyi 1988, 571.) Laborfalvi Róza még ilyen művészetpszichológiai okot sem talált nemtetszése kifejezésére. Nyaranta elsétálva a szobor mellett, ő azt egyszerűen elviselhetetlenül csúnyának találta. „Olyan aránytalan, behemót feje volt, hogy a kisgyermekeket avval ijesztgették, ha rosszalkodtak." Sőt, úgy tudja - vélhetően ő találta ki a hírt „hogy egy áldott állapotú asszony rosszul lett láttára és botrány tört ki." (Zákonyi 1988, 571-572.) Gróf Gyulay Lajos 1861 nyarán Füreden járva naplójában a szoborról is tesz említést. Húsz éve nem volt Füreden, s meglepve látta a fürdőtelep nagy fejlődését. De a szobor őt is megriasztotta: „A Kisfaludy életnagyságú szobra ércből távolról imposant, de közelről nézve Célkutinak egy rosszul sikerült műve, annyira, hogy mikor élcből azt mondta valaki, hogy azt a helybeli kovács készítette, még az is rossz néven vette, állítván, hogy annál szebb szobrot tudott volna előállítani". (Veress 1911, 56.) Kisfaludy Sándor balatonfüredi szobra, VÚ 1860