Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Kalla Zsuzsa: Búcsúsorok - sírszalagok

A koszorúk sorsa mindezzel nem ér véget. Kossuth temetésén a relikviagyűjtő közönség egymást nem kímélve leveire szedi a babérkoszorúkat. Jókai koszorúszalagjai a Bajza utcai Petőfi-Ház Jókai-termeinek díszei lesznek. A nemzet szeretetét kívánja érzékeltetni a falakon körben a mennyezet alá erősített rudakon lógó, rengeteg színes szalag, jelezve, hogy a látvány - úgy tűnik - nem keltett komor hatást a kortársakban. *** A koszorúszalagok A dolgozat második felében megkísérlem a téma muzeológiai forrásainak bemutatását. Olyan hagyatékokról lesz szó, amelyekben jelentős mennyiségű - olykor több száz - koszorúszalag maradt fenn, igyekeztem egymástól erősen eltérő egységeket szemügyre venni. Három nagy anyagcsoportot választottam ki: Jókai Mór és Gábor Andor sírszalagjait a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából, valamint összehasonlításképpen átnéztem politikusok - elsősorban Kossuth - koszorúszalagjait a Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményéből. (Ezek korábban a Parlamenti Múzeumhoz tartoztak.) E harmadik csoportra nem térek ki, de jellemzőit a sajátosságok rendszerének kialakításakor figyelembe vettem. A szalagok anyagának, minőségének változása elsősorban a temetkezési ipar minőségének szintjét jelzi, a feliratok szövegeiből a temettető közösség ízlésére, értékrendjére következtethetünk. A falusi temetőben hagyományosan nincs szalagcsoA sírt elborító koszorúk