Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Pilinszky és Kempis Tamás

Szörényi LászCó PILINSZKY ÉS KEMPIS TAMÁS A Hafner Zoltán által gondozott Naplók, töredékek című kötet XXVIII-as darabja tartalmaz egy listát, címe: Harminc arckép (az ugyanabban a füzetben található kronológiai feljegyzések szerint, mint ezt a kiadás meg is állapítja, ez a kézirat-rész is 1975-ből származik.)

1 A Harminc arckép a következő költők, írók, filozófusok, zeneszerzők, festők, színházi és filmrendezők nevét tartalmazza (az írók meghatározás helyett jobb lenne írókat és szentírókat említeni): Homérosz - Platón - Shakespeare -Bronte -Robert Wilson - Hörderlin Kierkegaard -Dosztojevszkij - Dos Passos - Sylvia Plath - Racine - Hebbel Bach - Mozart - Verdi - Chopin - Verlaine - Baudelaire - Fellini - Bergman Leonardo - Rembrandt - Van Gogh - Klee - Rilke - Garcia Lorca - F. Kafka Simone Weil - Kempis Tamás - János apostol - Máté apostol - József Attila Vörösmarty - Liszt Ferenc. Sajnos a tervezett arcképsorozat sohasem készült el. Azonban az életművet forgatva a legtöbb felsorolt alkotóról többnyire igen jól kifejtett nézeteket találhatunk, gondoljunk csak arra, hogyan nyilatkozik a listán is szereplő két evangélista írói erényeiről az egyik interjúban.

2 Kempis Tamásról azonban - eddigi ismereteim szerint - csupán két helyen tett említést. Az egyik egy Új Emberben publikált cikk 1978. augusztus 27-ről: Jób történetét olvasom. „Az ítélkező és kirekesztő konkrét, személyre szóló esetekben - mindig alapvetően pogány magatartás. De nem vezet ez erkölcsi nihilizmushoz, anarchiához? Soha. A föltétlen szeretetnek belső béke és szabadság a neve. Vele ellentétben: az ítélkező ember haragban él és zűrzavaros indulatokat áraszt maga körül. De ha így van, őt, az ítélkezőt magát se ítélhetjük meg? Igen, még őt sem. Viszont mindig jogos - amennyiben megtehetjük - kitérnünk eleve igazságtalan bántalmai elől. Hasonlóan Jézushoz, amikor a pusztába húzódott vissza, a farizeusok »erkölcsi biralata« elől. Kempis Tamás értelmében Jézust ebben a »menekülésében, visszahúzódásában« is bátran követhetjük. És ez egyáltalán nem jogunk, hanem egyenesen legfőbb kötelességünk."

3 Kempis művének egy igen részletes tárgyi indexe alapján valószínűsíthetjük, hogy itt a költő két híres passzusra utal a Krisztus követéséből. Az első a mű első könyvének 12. fejezetében található, idézzük Pázmány Péternek Zsiros Ferenc által átdolgozott fordításából: „Javunkra van az is, hogy néha ellentmondások támadnak s rólunk helytelenül és gonoszul ítélnek, mégha jó is a szándékunk és jót is cselekszünk. Ezek minket gyakran alázatosságra segítenek, és a hiú nagyravágyástól megoltalmaznak. Mert hamarabb folyamodunk akkor belső tanúnkhoz, Istenhez, amikor külsőképpen csekélybe vesznek bennünket, és nem jót