Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

KURTÁN TÜNDE: A meghasadt tér melankóliája (Az igekötők szerepe Pilinszky János költészetében)

ember vagy önnönmagától, vagy a másikkal történő uniótól, vagy pedig a világtól válik le. A melankólia abból a fájdalomból tör fel, melyben egyszerre idéződik fel a világ egysége és részeire hasadtsága. Az egymástól távolodó és egymás felé tartó részek közötti unió lenyomatát, mint már többen is megjegyezték, a szeretet iránti kimondhatatlan vágyakozás őrzi. Pilinszky János versei a feltétlen szeretet utáni vágy fájdalmában teljesülnek ki, abban a térben és időben, ahol az én folytonosan kutatja és próbálja elfogadni végtelenbe csordult magányát, távolságát az őt körülvevő világtól, ahol az egység lehetséges beteljesülése a tudattalan elfojtott mélyrétegeiben rögződött. A melankólia ezek szerint abban a térben ölt testet, melyben az univerzum egyes részei mindhiába sóvárognak az egymás közötti kapcsolatok létrejötte után. A lírai műben, a tudatos és tudattalan nyelv szimbólumrendszereinek egyesülésében fogalmazódik meg az univerzum végtelenségének egysége és széthullása, az egész és a rész valóságának kétértékű megjelenítése.* Úgy gondolom, hogy Pilinszky úgy marta bele versei világába az ember elmagányosodását és a lét kiürültségét, hogy bennük egyidejűleg láthatóvá tette a részekre hasadtság valóságait és a teljesség utáni vágyak hajszálvékony lenyomatát. Ezért érezhetjük, hogy a költő világa nem lendül a „modernek" által átérzett végleges magányba, hogy a kozmikus és a földi élet összefüggő tereinek valóságában úgy bolyong, hogy onnan már nem lehet kilépni, csakis a teljesség örökkévalóságába lehet tendálni, hogy a versek, kiszakadva a történeti kor láncaiból, időtlenné válnak, s megelevenítik az évezredek óta nyugtalanító életérzések szédületes mélységeit; a lét ezer és ezer féle titkát azt, hogy: „Még ki lehet nyitni. / És be lehet zárni. / Még föl lehet kötni. / És le lehet vágni. / Még meg lehet szülni. / És el lehet ásni." (Infinitivusz) * Varga Pál és Radnóti Sándor is felhívták már a figyelmet a költői világkép dualisztikájára. Az egyik az „egyetemes bűn és egyetemes tisztaság örök közelharcában", s „tisztázatlanságában" (Varga Pál: Hazafelé a Mindenségbe. Pilinszky János költészetéről. Tiszatáj, 1980. 5. sz. 61.), a másik az „ember alávetettsége a mechanikus szükségszerűségnek és felszabadulása e szükségszerűségnek tudatos elszenvedése s a szeretet belőlük le nem vezethető elvé"-ben látja a magyarázatot [Radnóti Sándor: A szenvedő misztikus (Misztika és líra összefüggése) Bp. 1981,].