Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

TASI JÓZSEF: „Zárás és nyitás az utolsó fejezetre?" (Korszakváltás Pilinszky költészetében a hatvanas-hetvenes évek fordulóján)

Véleményem szerint - tudván, hogy Pilinszky költői elhallgatásának és megújulásának számos összetevője volt -, a hatvanas években a költőt a labirintus közepén találjuk, akár Jónást a cet gyomrában. És - maradjunk az idézett meghatározásnál - csak miután Isten „kiokádta" őt, kezdődhetett új költői korszaka, áradhattak szinte parttalanul új költeményei - bocsáttassék meg e profán hasonlat -, akár Munchausen befagyott trombitájának hangjai, olvadás után... „sakk-matt helyzetben vagyok" Amikor - mint említettem - 1971. október l-jén interjút készítettem Pilinszky Jánossal, éppen hét új verse jelent meg az aznapi, másnapra dátumozott irodalmi hetilapban. - Mi az oka e permanens ihletnek? - kérdeztem. Válasza érdekes megkülönböztetést tesz korábbi, mondjuk a Harmadnapon kötet többek által egyedül értékesnek vélt és mostani, tehát 1971 őszén mintegy kiáradó új költői periódusa ihlet-háttere között. - „Talán épp az - hangzott a válasz -, hogy azelőtt, érdekes, én présben írtam, egy ilyen belső présben, bár azt a valamit, amit csiszolgatásnak neveznek, nem ismertem." Ehhez még hozzáfűzte: „Ha írtam, akkor mindig vadember módjára írtam." Nem lenne érdektelen egyik vallási-filozófiai jegyzetét felidézni a „prést" váratlanul föloldó szabadulásról/szabadságról, de eltérítene tárgyunktól. Pilinszky az interjú során visszatért e fogalomkörre: „présben írtam, de talán túl nagy félelemmel, és egy kicsit módszerem volt, hogy szerettem magamat sakk-matt helyzetbe szorítani." Tehát új fogalom bukkant fel, a sakk-matt helyzet. Ez egyik központi kategóriája Pilinszky költészetének, illetve saját költői módszeréről adott meghatározásainak. Természetesen különböző korszakaiban más-más jelentéssel ruházta föl e metaforát. 1965 októberében, Bőzsöny Ferencnek adott interjújában bukkan fel először e kategória mint „áldásos zavar", a hallgatásnak a költő által legszeretettebb, formája, az erőgyűjtés ideje. Londonban, 1967. augusztus 10-én Cs. Szabó László nyíltan rákérdez: „Miért írsz olyan keveset?" A költő válaszában hitet tesz a terjedelemtől-mennyiségtől független művészi érték mellett, majd így folytatja: „Én úgy vagyok, hogy valamiképpen sakk-partinak érzem; akkor lépek, ha lépni kell." 1968 áprilisában Hornyik Miklósnak írja: „A művészetben egyedül a »megoldhatatlan«, a sakk-matt helyzet reményteljes." Tehát itt szinte minden mást befed a születő új alkotás szinonimájaként használt sakk-matt helyzet. Egy év múlva, Kovács Júliának adott interjújában magát az alkotót azonosítja - no nem a sakk-matt helyzettel, de a játszmával: „Minden költő egy-egy sajátos vállalkozás, egy-egy sajátos sakkjátszma, ebbe nagyon nehéz beleszólni, szüksége van a saját atmoszférájának, a saját sorsának a szép, nyugodt megteremtésére." Azután személyesebb hangot üt meg: „Én nem építek életművet, akkor