Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - TANDORI DEZSŐ: Egy film, egy nóta

'Tandon (Dezső EGY FILM, EGY NÓTA A rom terepen felébredek: vége a háborúnak! Facsarnak éhkopp émelyek, füleim versenyt zúgnak. És csöndes az ég, s emlékezetét velem vesztette, látom, rám ismer - ki ez? - feleség, ölel - nocsak? - barátom. Értük: mindent. Csak elhinnem merő-egy képtelenség, hogy bármi visszhang kél bennem, ezt vállaljam... vagy azt épp? Az „Ilyen hosszú távollét", a film a filmszakadásról, az eleven-végről, a mind-arrébb helybenvalóról számol be, ám mint végleszámolás, a „Te vagy a végzetem" nóta nekem azt mondja: se te, se más, nekem se, neked se, jól van. Ketten szelíd végzet vagyunk, és összetartozásunk jegyen nem kelletjük magunk, s nem is kell hozzá másunk. A romterepen gránát-hibbant harangkoponya ürege-alvók már azt halljuk csak, hogy a visszhang viszi tova az Öröki Baljót: és pergeti, pergeti, pergeti termését a tarackfa, innen már nem elég neki végromló ramtatatta,