Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

NÉMETH G. BÉLA: A hit hitele

ütődnek meg azok is. Vannak, mert nem tudnak nem lenni. „Világárvák" azok is, „akár a víz, akár az anyaföld". A „nem hiszek semmiben" itt teljesül ki, a vers végső jelentésévé és közlésévé. (A versbeszéd erejére még annyit: a jambusi többszöri ictus kihagyását az olvasó nem észleli; a versbeszéd oly erőteljes, hogy nincs módja érzékelni. Mint ahogy elfogadja a „papundekli" szót is, noha ilyen szavak az ő verseiben nehezen fogadhatók el.) A vers címe: Egy arckép alá. Szerepvers tehát? Tökéletes beleélés egy másik ember világába? S így intés, példázat a semmi ellen? Fölszólítás a hitre? Azt gondoljuk, Pilinszky java költészete azért oly hiteles erejű, mert megismerte, átélte a lét semmisségének, abszurditásának lehetséges élményét is. Babits irodalomtörténetében egy-két mondatot juttatott a nagy Aquiunóinak, pedig az himnuszokat is írt s közel egy ívnyit Ágostonnak. Az egyik örökölte a hitet, a másik kiküzdötte. A hitnélküliség emlékeiből és jövőakarásából a hitben való jelenlétet alkotta meg.