Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - ESTERFLÁZY PÉTER: A mi a bánat

ß. mi a bánat már nem érvényes a Beethoven-szimfónia. „Nemcsak az isten, az istenek menekültek el, hanem az istenség fénye is kialudt a világtörténelemben. A világéj ideje ínséges idő, mert egyre ínségesebb lesz. Már olyan üressé lett, hogy isten hiányát sem képes hiányként érzékelni. (...) ínséges az idő, mert hiányzik belőle a fájdalom, a halál és a szeretet elrejtetlensége." Wozu, mi a bánatnak is a költő? Heidegger válasza: „Költőnek lenni ínséges időben azt jelenti: éneklőén az elmenekült istenekre figyelmezni." Éneklőén az elmenekült istenekre figyelmezni: ez Pilinszky. Költészete, miközben folyamatosan hallható a „mit-érdekel-engem-a-költészet-maga"-szólam, megmutatja a művészet értelmét, sőt, mondjam így durván: a hasznát. Láthatóvá válik, hogy van létezésünknek olyan tartománya, melyet sem a hit, sem a tudomány nem képes földeríteni, csakis a művészet. Szóval hogy dazu, az egészre, hiányt hiányként, jelenlétet jelenlétként érzékelve, erre a bánatra, éneklőén.