Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

JELENITS ISTVÁN: Költői pálya a szent és a profán metszésvonalán

mellett megjelenik a haláltábor neve. Ahogy az evangéliumban ott vannak a sebek a Feltámadott kezén és oldalán. A második szakaszban mintha egy újramozduló szív dobbanásait hallanók: „Mert megölhették... és megszűnhetett... //armadnapra legyőzte a halált." A zárósor a Hitvallásból való, amelyet akkoriban még latinul énekeltek a nagymiséken, s amelyek azóta is, örökre latinul szólnak Bachnál, Mozartnál, Liszt Ferencnél: Et resurrexit tertia die. Külön ajándék vagy bravúr a rím, amely a szíve szót ennek a latin éneknek égi szférájába emeli. Húsvéti kötet a Harmadnapon, nemcsak címében az. Amint a húsvét nem változtatta meg a világot, fényében nem vált puszta emlékké a nagypéntek, és mégis minden új értelmet kapott, úgy rendeződik el Pilinszky egész életműve a köré a tengely köré, amelyet a nagypéntek keresztje és a Bárány húsvéti kiáltása jelöl ki. Ne higgyük hát, hogy a költő, aki ennek a húsvéti tapasztalatnak öröméig eljutott, most már valami állandó elragadtatásban él! Épp ellenkezőleg. Hiszen ez után a húsvéti megvilágosodás után fogalmazta az Apokrifet, s a többi „nagypénteki" költeményét. De saját sorsát is, későbbi állapotát is az elítélt, a kifosztott, a halálra szánt Jézuséval állítja azonosnak: Szellőivel, folyóival oly messze még a virradat! Felöltöm ingem és ruhám. Begombolom halálomat. - írja Agónia Christiana című négysorosában. Ebbe a tablóba az Egy arckép alá sorai is beférnek: Öreg vagyok. Nem hiszek semmiben. Öreg vagyok, lerombolt arcomon csupán a víz ijesztő pusztasága. A szürkület gránitpora. Csupán a pórusok brutális csipkefátyla. A Nagyvárosi ikonok jó tíz évvel a Harmadnapon után jelenik meg. Első száz lapján tartalmazza a költő egész korábbi - vállalt - verstermését. Azután külön előzéklapon ismétlődik a kötetcím két évszámmal: Nagyvárosi ikonok 19501970. Figyelemre méltó az itt kezdődő hatvan lapos egység szerkezete. Először cikluscímként az Introitusz cím jelenik meg, ezt két költemény követi: az elsőnek Utószó a címe, s az Apokrifre utal, a másik maga az Introitusz, ez a Ravensbrücki passió és a Harmadnapon „szólamát" idézi fel. A második „ciklus" a KZoratórium, a harmadik megint Nagyvárosi ikonok címmel rövidebb verseket tartalmaz meg két prózai írást: A „ teremtő képzelet" sorsa korunkban és az Ars poetica helyett címűeket. Az első két vers afféle hídfő, ahonnan a Harmadnapon