Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SEPSI ENIKŐ: Pilinszky János költészete a hatvanas-hetvenes években és Robert Wilson színháza

Sepsi %nikő PILINSZKY JÁNOS KÖLTÉSZETE A HATVANAS-HETVENES ÉVEKBEN ÉS ROBERT WILSON SZÍNHÁZA „A mozdulatlan színház az egyetlen valóban szép színház." (Simone Weil)

1 „Színházamban a színész nem néma, hanem Wagnert dúdol görögül, anélkül, hogy kinyitná a száját." (Robert Wilson)

2 „Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték." (Pilinszky János)

3 A Pilinszky-szakirodalom egységesnek mutatkozik annak megítélésében, hogy a Nagyvárosi ikonok kötet költészeti fordulatot hoz az életműben. Az azonban korántsem ilyen magától értetődő, hogy miben változik ez a költészet, a Szálkáktól kezdődő beszédesebb, kevésbé könyörtelen nyelvezetű töredékeknek milyen olvasata lehetséges az előző életmű ismeretében, s az ekkor írott „színművek" hogyan viszonyulnak a lírai életműhöz. E kérdések részleges megvilágításában segítségünkre lehet, ha megvizsgáljuk a költészetére felszabadító erővel ható wilsoni színháznak, s különösen az egyetlen általa látott előadásnak, A süket pillantásának (1971) néhány jellemvonását, majd ezeket összevetjük Pilinszky poétikai elképzeléseivel. „[...] Nem tudok írni többé, legalábbis nem úgy, ahogy fiatalságomban tudtam. [...] Mától kezdve nem vagyok költő, csak küszködő igavonó, akinek így kell vezekelnie hiúsága jármában, s kell előkészítenie halálát és szabadságát."

4 Ezeket a sorokat Pilinszky János írta naplójába 1964 június 10-én. A naplójegyzetek néhány bejegyzéssel később megszakadnak, s a következő, valószínűleg 1965ből származó „Magamnak" című bejegyzés már tartalmazza a Simone Weil-i írásmódra jellemző főnévi igeneves, hiányos szerkezetű mondatokat. (Néhány sor után Weil neve is felbukkan.)

5 Ettől kezdve a hatvanas évek esztétikai írásai sűrűn hivatkoznak Simone Weilre, egymaga hozzáfog a Kegyelem és nehézkedés fordításához. Nyilvánvalóan nem egyszerűen hatásról, vagy plágiumról van szó (még ha néhány helyütt nem jelzi is, hogy Weil egyik vagy másik gondolatát idézi), hanem olyan találkozásról, amely egy várakozást teljesített be, amint Valéry költészetének felfedezése is Rilke számára. A költői és vallásos gondolkodói

6 életmű egybefonódásának (gondoljunk csak a magyar szövegbe ágyazott francia kifejezésekre) egyik csúcsa a Nagyvárosi ikonok kötet két esszéje. Vagyis mikor Pilinszky 1971 júniusában találkozik a wilsoni színházzal, a weili