Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

REISINGER JÁNOS: Pilinszky és Simone Weil

(Reisinger János vétlen rész a Bibliában. Saját népét ostorozva legalább olyan túlságokba tévedt, mint az antiszemitizmus bajnokai. Az Ószövetség elutasításából azonban egyenes út vezet az Újszövetségnek - nem megerősítéséhez, hanem megkérdőjelezéséhez. Weil ezért nem értette meg Luthert, s bármennyire ostorozta is a katolikus egyház hatalmi visszaéléseit, a dominikánusok, azaz az inkvizíció rendjének szerzeteseit választotta barátjául. Nem tudom megrendülés nélkül olvasni - és ennek hangot adtam a Pilinszky-beszélgetések első, 1983-as kiadásának utószavában is - amiként a költő a Biblia Megváltójáról nyilatkozott: „Úgy vagyok Jézussal, hogy öt-hat tanába belekapaszkodom. A többi homályban marad." Majd magyarázatot kívánván adni, hozzátette: „Különben a mai bibliakutatások pontosan látják, hogy a propagandisták hol, mit írtak bele, mi az, amit Jézus nem mondhatott, mert arámi nyelven nem lehetett kifejezni." (Beszélgetések... Magvető, Bp., 1983. 124. és 253-254.) Nyilván, Weil bibliaszemlélete is fogékonnyá tehette az ilyen magyarázatok befogadására. így nyílt meg, de egyben le is záródott a Jézushoz vezető út. Ez újabb hatás vizsgálata azonban újabb szempontok és személyek befolyásának szemrevételezését igényelné, amelyek és akik főként az 1970-es évtizedben váltak jelentőssé Pilinszky János számára. A megadott 10 percben azonban így is túlságosan sokra vállalkoztunk.