Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

BENEY ZSUZSA: Én: kadettja valami másnak (Pilinszky János és József Attila)

(Beney Zsuzsa ÉN: KADETJE VALAMI MÁSNAK Pilinszky János és József Attila Pilinszky János és József Attila kapcsolata éppen olyan rejtélyes mint Pilinszky lírája, és mint lírájának alakulása, és majdnem olyan nehezen megfejthető, mint e líra két (avagy több) korszakának egymáshoz való viszonya. A József Attila-hatás kérdése ezért is olyan izgalmas, és ezért terjed ki a modern magyar líra folyamatosságának önmagában is izgalmas kérdéskörére. A fiatal Pilinszky költészetén ugyanis kétségtelenül felismerhető József Attila befolyása - s ez a hatás nemcsak motívumaiban, hanem ennél mélyebben, a motívumok hasonló jelentésének, tehát a világlátásnak olyan mélységeiben érvényesül, mely a motivikus hasonlóságot már-már másodlagosnak láttatja velünk. Az azonban, hogy Pilinszky kései korszakára is hatott-e József Attila, távolról sem tekinthető bizonyosnak - és ha igen, a hatás természete jóval bonyolultabb az előzőnél. Megtörténhetett, hogy az elsőből kinövő második Pilinszky, ahogyan túllépett fiatalkori verseinek poétikai jellegén, túllépett poétikai ideáljain, így a József Attila hatáson is - de ahogyan a poétikai lépés nem jelentette emberi ideáljainak elhagyását, úgy a József Attila iránti kötődés is megmaradt, csak komplexebbé, nehezebben kimutathatóvá alakult. A kétféle világlátás különbségei elmélyültek, mint ahogyan erre Pilinszky József Attiláról szóló egyik versében a „valami másnak" sejttetésével utal. Éppen ezért a József Attilához fűződő viszony tükörképe lehet Pilinszky belső átalakulásának, éppen e „mássá-levés" folyamatának is. A költői hatás kérdése így - és itt - tehát túlnő önmagán. Jelentőségének kulcsa József Attila korszak-meghatározó hatásában, és abban keresendő, hogy par excellence az ő lírája rejti magában annak a költői fordulatnak lehetőségét, mely későbben, sok-sok egyéb tényező hatására a Pilinszkyében valóra válhatott. Az a szakadék ugyanis, ami Pilinszky költészetének első és második periódusát elválasztja egymástól, nem csak az ő költészetében, hanem az egész huszadik századi magyar lírában a modern és a posztmodern közötti vízválasztónak tűnik. Kérdésünk lényege az, hogy amit a József Attila-i lírából, e lírai világképből Pilinszky magával hozott, vajon csak ennek a fordulópontnak eléréséig segítette-e, vagy átemelődött a következő fázisba is? Az irodalmi hatás úgy az irodalomtudománynak, mind a pszichológiának egyik legrejtélyesebb kérdése. Nyilvánvaló - mint azt már Gide is leírta az irodalmi hatásról szóló esszéjében - hogy csakis annak a hatásnak befogadására vagyunk képesek, amelynek preformált ősképe már bennünk él. Ebben az esetben az idegen költő művének formateremtő élménye, mint kristályosodási mag indítja meg a saját gondolatok, helyesebben a költői késztetések rögzülésének folyamatát. Nem formateremtő hatásról beszélünk - hanem arról a csatorná