Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

VASY GÉZA: Az értékeket teremtő-megőrző lírai-mítoszi hős önarcképei

VERSEIM VERSE KÍVÁNCSISÁG VAGYOK ÉN AKARAT EMBERT LEIGÉZEK A FÁRÓL JÁRJON SZÁLEGYENEST ÁLLJON DE A VIRÁGNAK LETÉRDEPELJEN A TÖRVÉNY VAGYOK ANYA-ODUJÁBÓL NAGYOBB CSALÁDNAK TÜZÉHEZ IDÉZEM CSILLAG KÖRÉ TÜZEIT ZÁSZLAIT FÚVÓM VALA ÉN HAD ÁSÍTOM A FÉNY VAGYOK ÉN A FEGYVEREIN IS MÉGSE RAGYOG HIÁNY VAGYOK ÉN MERT ÚJRA MEG ÚJRA FÉNYT HALMOZOK CSILLAGOT ÚJ SZERSZÁMOT HALMOZVA HALMOZOK HALMAZOKAT HALMOZÁS VAGYOK Ő MÉGSE RAGYOG TÉVEDÉS VAGYOK' VAGY KÉRDÉS VAGYOK? VÉTEK VAGYOK ÉN ÉS MINDEN MAGOM VÉTEK HA MEGÖLTÖK ÜNNEP LESZ AZ MERT NEM RAGYOG SOHASE RAGYOG A 17 soros, végig nagybetűs írásképű, s írásjelekkel sem tagolt mű szerkezetileg teljesen azonos sémájú a két előző kulcsszerepű ars poeticával, tehát egy kifejtő részt követ egy összegző, s mindegyik két kisebb egységre tagolódik. Ugyanakkor mindegyik műre jellemző a versszöveg rendkívüli egységessége nyelvi, ritmikai s képi szempontból is. A Ki viszi át a Szerelmet ugyan 8 mondatra tagolódik, de ezek a legformálisabb logika szerint is szélválaszthatatlanok egymástól. A Versben bujdosó egyetlen hatalmas, a refrénnel a tagoltságot és az egységességet is kifejező mondat. A Verseim verse csak a két kérdés esetében használ írásjelet, s bár a látszólag tago­latlan szövegbe meglehetős egyértelműséggel bcépíthetőek volnának az írásjelek, nem hiányzanak, s talán éppen azért váltak fölöslegessé a korábbi szövegváltoza­tokhoz képest, hogy az egységességet erőteljesebben kifejezhessék. Van azonban egy döntő különbség ez utóbbi műben: a vers zárlata nem megerősítése, hanem visszavonása nem a szerepben megtestesülő értékeknek ugyan, de a szerep abszo­lútként, majd viszonylagosként tételezett érvényességtudatának. A teremtés akara­tának maximumára az eredmény minimuma a társadalom válasza. A két korábbi ars poetica a veszély, a veszélyeztettség képzetével indul, a Verseim verse éppen ellenkezően építkezik. Az első hét sor, az első kisebb szerkezeti egység szinte himnikus summázása a szerep feladatkörének. Pozitív szándékú cselekvéssor bontja ki mítoszi és történettudományi értelemben is hiteles időrendben s egyre tá­guló körökben az emberiség történetét: az emberré, a társadalommá és a világegye­tem-tudatú lénnyé válást, vagy másképpen: az öntudatos és erkölcsi érzékű szemé­lyiséggé, a nemzet, az emberiség és a világegyetem polgárává válás többszázezer­éves folyamatát. „Valaki vagy valami" diktálja ezeket a kőtábía-érvényű sorokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom