Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

SÜMEGINÉ TÓTH PIROSKA: Nagy László címadási jellegzetességei

Oümeafné NAGY LASZLO CÍMADÁSI JELLEGZETESSÉGEI A cím szövegtani vizsgálata számos elméleti-gyakorlati problémát vet föl. Ezektói most elvonatkoztatva, azt szeretném bizonyítani, hogy Nagy László költői gyakorlatában a verscímek a versegésznek szerves részei, elhagyhatatlan elemei, a szövegöszszefüggés hordozói, olykor megteremtői, elindítói; sőt fényt vetnek az alkotóra, az életműre is. Központi kategóriául a globális kohéziót választottam, mint a mű egészére vonatkozó jelentést. A cím így releváns szövegrész is, függ tőle a szöveg interpretációja. A cím ugyanis a szövegre mint egészre mutat rá, mintegy deiktikus szerepű. Kitüntetett funkciója a téma megjelölése. Nagy László címeire jellemző, hogy témaadóként számos jelentéskört indítanak el. Santayana elméletét alkalmazva: akkor lényegül műalkotássá a szöveg, ha a szavak jelentése valahol fogalmi jelentésük és asszociációs ellenpólusaik között lebeg. Nagy László maga nyilatkozta: „Egyetlen szóból, egyetlen felötlött verssorból is lehet költemény... Köréje rántok sok mindent."

1 Ilyen a ZÖLD ANGYAL, a „Kigyúló zöld lámpa, mely útjára engedi a valóság özönvízi áradását."

2 Vagy a GYÁSZOM A SZÍNÉSZKIRÁLYÉRT címben az »-ért« határozórag kettős asszociációja: »érte« és »miatta« jelentésű - s a vers egésze is értéktanúsító, értékvédő vitában fejezi ki a fájdalmat. A hiányos mondategység és az antonomázia még hosszabb sugarúra rajzolja a társítások körét. De még az egyszavas cím is bővülhet témahálózattá, mint a MENYEGZŐ, amelyben az írásmód a jelenidejű érvényességet, a szóhangulat viszont elmúlt idők reminiszcenciáit idézi. A SEB A CÉDRUSON a József Attila-i sajátosságra mutatóan, az apró tárgyra, valóságelemre rácsodálkozik, azt versbe emeli, a címmel maradandóan jelöli, s e köré rajzolódik a téma egész hálózata az asszociációk során. Nagy László címeinek 8%-a ilyen. Témahordozóként pedig a címszók több, mint 80%-ában ismétlődnek is a versben azonosan vagy szinonimaként, ami által kataforikusan sokszorozódik a cím asszociációs bázisa. A cím másik fő, konvencionális funkciója a tulajdonnevesítés, ami által a mű az életmű egyedi, besorolható darabja lesz. Ez azonban csekély és nem is egyértelmű szerep. Ezt bizonyítják Nagy László címváltoztatásai - egyrészt. Áthelyezte, megtoldta, húzta például a HIMNUSZ MINDEN IDŐBEN, 1965-ös kötete címeit a 66-os ARCCAL A TENGERNEK című kötetében, majd a 75-ös összkiadásban is. Az életműre vonatkoztatva akár még történelmi-társadalmi változásokat is rejtő gesztusként értékelhetjük mindezt. E feltételezést erősíti az a jelenség, amikor zsengébb alkotásairól döntötte el, felvehetők-e későbbi köteteibe: „Néhol... új címekkel... segítettem rajtuk" - vallja.

3 A