Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Nagy László

tát, de hatékonyan segítette is az illúziókhoz, illetve a korábbi önmanipuláltsághoz fűződő érzelmek felszámolását. O.A. úr X-ben című regényében Dérynék sikerül elérnie egy olyanfajta gulliveri látásmódot, amelynek optikáján keresztül kívülről, ha úgy tetszik, elidegenítve láttatja egykori álmainak torzképét, illetve azok következményeit. A sajátos börtöncenzúra körülményei között, természetesen mindezt nem lehetett „egyenesben" adni. Az író egy többértelmű, többsíkú kifejezésmódot volt kénytelen kialakítani. Lehet ezt negatív utópiának is nevezni, például a per és a börtön leírása, ahol mindennek az ellenkezője igaz. Ám bőven található a szövegben olyan fejezet is, ahol a „cselekmény" többféleképpen vagy egyenesen egy az egyben értelmezhető - csakhogy nem az X-beli körülmények között, hanem a „hazai" gyakorlat alapján (lásd például a szállodai vagy kereskedelmi állapotok megjelenítését). - Ám itt most elsősorban a szellemi leszámolás elegáns, intellektuális fölényét szeretnénk kiemelni. (A regény már 1960 tavaszán elkészült, de megjelentetni csak 1964-ben sikerült.)

37 Nagy László számára is kínnal és szenvedéssel járt a számvetés. S alanyi költőként eleve megrázóbb, sőt viharosabb formában éli át, s önti formába hajdani megtévesztettségének szégyenét és megaláztatásait: „Simogatás és korbács emlékei járnak idegeimre szellő meg szélvész fegyverdörejjel repedésig megtelik csontom kardokkal izmom jön a ragály göthömben ugrál a csillag irhám füvét írtja a rűh és rámrakja kék köveit fáj a beléütött bélyeg oklevelek betűi szúrnak rajokban a nyári pimaszok pirosra dagadnak rajtam idegesen állom de csiszár-kezek közt megőrülök. " E hosszabb költeményben (Búcsúzik a lovacska) ő is ezópusi kifejezésre kényszerül. Vágóhídra hurcolt kedvence nevében panaszolja el sorsát és gyerekkora paraszti világának pusztulását. (A költő 1958 és 1960 között dolgozott e művén, amely ugyancsak késve, 1963 májusában kapott nyomdafestéket.)

38 Déry és Nagy László e két művének összehasonlítása azonban nemcsak az illúziókkal való leszámolás miatt érdemel figyelmet. Legalább olyan fontos, ha nem fontosabb momentum mindkét alkotásban a politikán túli: civilizációs és technikai vonatkozások feldolgozása. Annak a felismerése például, hogy a falu, a szülőföld haj-