Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

TASI JÓZSEF: Nagy László indulásai

kori munkahelyéről, a Mezőkémiától hozott, méretre vágott alumínium lemezekre véste, azaz karcolta a verseket és illusztrációkat. Vajon mért nem látta Pilinszky és Nagy László az Anthológiát és miért találkozott Nagy László - esetleg - a kötet nyomtatott példányával is? Hantai Simon 100 levonatot szándékozott készíteni könyvecskéjéből s a kolofon szerint a verseket a költők aláírták volna. Ezért nem találkozunk a későbbi, a Petőfi Irodalmi Múzeum számára készített példányon a költők nevével verseiknél. Kormos Istvántól megtudtam, hogy Hantai maga szándékozott kinyomtatni az Anthológiát, de csak a próbalenyomatokkal készült el, időközben ugyanis professzorával, Kmetly János összeveszett s a munkát nem folytathatta a Képzőművészeti Főiskolán. A legilletékesebb Hantai Simon 1973. január 12-i levele szerint a kötetből két példányt készített, a költők aláírásával. Egyiket Kuczka Péter kapta, a másikat magával vitte az emigrációba, de évekkel később Juhász Ferencnek adta. (Ezek lehettek a Kormos által említett „prózanyomatok". Az eredeti alumíniumlemezeket Kuczka Péter később a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta, az Anthológia azonban mindmáig kiadatlan. 4. Röppenj szikra! és Erős bástya (További antológiák) Időrendben az 1948 karácsonyára kiadott Röppenj szikra! a következő antológia, amelyben Nagy László versei szerepelnek. A verseket összegyűjtötte és a jegyzetet írta Sebestyén György, bevezette Mikó Zoltán, a rajzokat pedig Bencze László, a Dési Huber-kollégium tanára készítette. A kötetet az 1948. március 22-én alakult Magyar Ifjúsági Népi Szövetsége adta ki. A MINSZ a baloldali ifjúsági szervezeteket fogta össze, kommunista irányítással. Ennek megfelelő a Röppenj szikra! tartalma. A szerzők: Aczél Tamás, Benjámin László, Darázs Endre, F. Nagy László, Juhász Ferenc, Kuczka Péter és Tóth Gyula; vagyis Benjámin László kivételével az Anthológiában megismert költők. Árkus Antal, Kormos István, Rába György és Pilinszky János nevét itt hiába keresnénk. Ez az antológia a pártegyesülésben kicsúcsosodó úgynevezett fordulat után keletkezett. Polgári vagy népi költőket nem közöl, de itt még igen jó színvonalú, őszinte hit által motivált költeményeket olvashatunk a megváltozott életformáról s a megvalósítani vélt szocializmus perspektívájáról. Elsősorban Benjámin László Tavasz Magyarországon, Kuczka Péter Béke és Messze volt a föld, továbbá Juhász Ferenc Dal a traktorról és Boldog beszéd című verseire gondolok. Nagy László, itt közölt nyolc költeményével, nem lóg ki a sorból. A versek címe: Zuhatag, Kék madár, Rohambngád, Vera, Hazafelé hajnalban, Osz felé, Megindultak és a nemrég megismert Tavaszi dal. A Rohambngád és a Vera úgy keletkezett, hogy Nagy László és Molnár József 1948 nyarán a Dési Huber Népi kollégium küldötteiként a Duna-Tisza csatorna építéséhez utaztak és Nagy László nemcsak rajzokkal, hanem e többször is publikált verseivel érkezett meg az építőtáborból. A Tavaszi dal gyakorlatilag változatlan formában, de új szövegkörnyezetben közölve - egy