Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

JÁNOSI ZOLTÁN: Nagy László mitologikus költői világa

reprodukálni képes ereje van, a vele érintkező szellemnek a mitopoétikus tudat „ösztönösen diktálhatja a maga törvényeit."'

1

'

1 E mítoszok irodalomba áramlása mind az archaikus eposzi, mind az alsó mitológia felől elindul. Az alsó mitológián történő mítosz-integrálási módra főként a délamerikai irodalom szolgáltat szép példákat.

34 A dél-amerikai regények komplex, rétegelt, szintetikus jellegű, reális, történeti és mitologikus szerepeket magába forrasztó hőse s annak heroikus samanisztikus-progresszív-küzdő alkata, küldetésessége különösen jelentős elem a Nagy László-vcrshős világirodalmi rokonságának kutatásakor. Az ilyen szereplőket jellegzetesen, bátran és bőven konstrulálja meg ez a regénytípus. Alejo Carpentier Földi királyság (1948) című regényében például „a forradalmárok egyik vezére... egyszerre történelmi és mitológiai lény: állattá, madárrá, bogárrá tud átváltozni... Hasonló hőst rajzol Miguel Asturias... az indián Csipo alakjában az El Papa Verde (A zöld pápa) (1954) című regényében: egy személyben... üzletember szolgája, a népfelkelés vezére, nagy hatalmú varázsló...""^, s hasonló elemek tűnnek lel Argucdas Mély folyók (1958) című regényében, s más munkákban is. E hősfigurák komplexitásában ugyanaz a hármas (a jelent, a történelmet és a mítoszt sűrítő-állogó) dimenzionáltság ül át, körvonalazódik, illetve ölt formát, mint a pontosan e regények születési ideje táján megkonstruálódó jellegadó Nagy László-vershősbcn vagy Juhász Fcrenc-versrétcgckben. A kettős irányú közeledés az archaikus míloszvilághoz - tehát az archaikus eposzi és az alsó mitológiai - a magyar lírában is tisztán megvalósul. Weöres Sándor mitologizmusát tőképp - jórészt Várkonyi Nándor, Hamvas Béla, Kerényi Károly ösztönzésére - a nagy, egységes rendszerekbe fogott ázsiai, közel-keleti archaikus mítoszkörök motiválják. Juhász Ferencnél ez a módszer a folklór mitologizmusával is kibővül, Nagy László pedig főképp a pályája elején még ösztönösen haló, később pedig nagy tudatossággal is tanulmányozott alsó mitológiából szívja föl az archaikus világkép alakzalait és kepeit. Amikor a költő az 50-cs évek középén sematizmus-kori magát radikálisan megtagadva korábbi hagyományaihoz (előkerült és átírt zsengéi), az elkötelezett örökségű magyar irodalmi hagyaték, a Bartók-példa, a bolgár utak és fordítások ösztönzésére is az egész magyar folklórirodalomhoz (majd a délszlávhoz is) nyúl, azzal a hihetetlen mélységű kultúrtörténeti alapzattal érintkezik, amit az etnográfia jogosan illet a „long-tcrm memory", „a kultúra hosszú távú emlékezete"'

1

'' (Hoppal Mihály) kifejezéssel. Azzal a „mitopoétikus tudattal" teremt így újra kapcsolatot, amelyben részint nevelkedett is, s amire a tudatosság távlatából csodálkozhat rá újra.

37 Számára így az archaikus mitoszelemcket viselő folklór ugyanolyan motiváló parafrázis-sugalmazó érvényű, mint Gulyás Pálnak a Kalevala, Weöresnek a keleti mítoszok, vagy később Rákos Sándornak a Gilgames. A magyar líra görög-római, keresztény, távol- és közel-keleti, elő-ázsiai (kínai, indiai, sumér-akkád, egyiptomi stb.) mitologikus kapcsolatai" után - időrendben szinte a sor legvégén, de talán a legmesszebbre nyúlva az egyetemes történelmi időben - a közép-európai, közelebbről a magyar és bolgár folklóron át teremt öszszeköttetést az archaikus mítoszokkal.