Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)
„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - ZELNIK JÓZSEF: Az ördögűző Nagy László
AZ ÖRDÖGŰZŐ NAGY LÁSZLÓ Most, ahogy újra és újra olvasom Nagy László naplóját, látom micsoda szép napokat is éltünk az átkosban. A Krónika-töredék így őrzi az idillt: „Z. kocsijával Csáh'árra indultunk disznótorra. Szép havas tájak, a falu is havas. Felszabadultan tréfálkoztunk. Jó éP'ággyal sok kolbászt ettem, hurkát keveset. Novás otellóbort ittunk, ez is nagyon jól csúszott. " [1976. február 14.] De Csoóriék fanyar borai mellett sűrűn kóstolgattuk az öreg Zelnik vörös borát is. Demizsonnal vittünk Margitnak is, hogy gyógyuljon. Egy ilyen vörösboros, felszabadultan tréfálkozó út közben ígérte meg Nagy László, hogy Budai Ilona Egyetemi Színpad-i estjére bevezetőt ír. Majd néhány nap múlva titokzatos mosollyal közölte, hogy verset fogok írni, fiú. A fiatalkor természetes könnyedségével vettem tudomásul a hírt, s csak most utólag a Naplóból látom, hogy az egyik legmegszenvedettebb verse. A stációkat a Napló így őrzi: „1976. Febmár 9., hétfő. Lehet, a versbe belebetegszem? Február 12., csütörtök. A versírásnak már a gondolata is irtózatot kelt bennem. Február 14., szombat. Verset nem írtam ugyan, de a fejemben alakulgat. Ha nem lenne kényes a téma, már előbbre volnék. A mostani vitákhoz verssel szólok, szeretnék tisztességes maradni. Február 15., vasárnap. Tovább írogattam a sorokat. Igen nehezen találom meg a formál. Most úgy érzem, nem kötött formában írom meg a verset. Szabad izom-mozgása lesz, így dinamikusabb is. Febmár 16., hétfő. Fürdés, hajmosás. M., a fodrászom megkurtította fürtjeimét Faragtam utána a sárga fát, féltem a verstől. Febmár 17., kedd. Hozzálátok a vershez, átírom az első sorokat: Ördög koholta, szerkesztette /fölém ezt az éjt, hol az ármány I bullái függnek ércfonálon... Február 18., szerda. A versből kész kb. 25 sor. Február 19., csütörtök. A verssel kezdtem bajlódni, igen nehezen megy. Febmár 22., vasárnap. Hamar a vershez láttam. Inam pár sort, de átjavítottam az utolsó részt. Kész a vers! Örömömben énekelni kezdtem. Fölébe ínam a címet: Szólítlak hattyú. " Ha végigtekintünk ezeken a stációkon és elolvassuk a verset, pontos képet kapunk egy huszadik századi magyar költő valóságos pokoljárásáról. Nagy László magyar költő és garabonciás gogoli kísérletéről, az ördög leleplezéséről. Arról, hogy fölfordult a világ, az ördög kitüremkedelt, kiáradt a pokolból, eljött közénk. Vége a középkori áldozat drámai nagy lehetőségének, a hagyományos pokoljárásnak. Az élet egyszerűen áttekinthető síkjai kifordultak helyükből. Milyen könnyű volt azoknak, akik az emberszabású időkben dudások akartak lenni, csak bátraknak kellett lenniük és pokolra kellett menniük. Ma viszont a pokol jött el közénk, az ördög emberjárásra vetemedett, árad lélektől lélekig, s olyan büdös, hogy a borz is belepusztul. Nyomuló lélekégető gázkamrája holt lelkek tömegét hagyja maga után, holtakat és üreseket. Ezt a műveletet döbbenten felismerő költői rémület neki rugaszkodik a leleplezésnek: Ördög koholta, szerkesztette. Itt megbicsaklik a nyelv. Mi az, hogy