Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - SUMONYI ZOLTÁN: Január 30-a hétfő: Nagy László reggel meghalt

miféle meggyőzés kell, hogy ott toporgok egykor?!) az ajtó nyitva-tátva, Editke folyton tárcsáz, „nem veszik föl a kagylót" - szipogja - „nem veszik föl., Mi is csak tizenegykor hallottuk, ideszóltak a minisztériumból... nekik meg Csoóri mondta. Nem veszik föl a kagylót... Pár napja már beteg volt, de csak az influenza, tudja, ki hitte volna... Látja, ez volt a széke, itt áll a név fölötte: NAGY LÁSZLÓ. Itt ült. Látja... Itt szokott reggelizni... " III. Igen, már kezdik írni a verseket: lovakról, csikókról, táltosokról, virágos meggyfa-ágról. Igen, már női a névsor: ez is, az is barátja. írnak szép szent-fejéről, az őszhaj-glóriáról, a mégis-kölyök arcról, férfi-Szent Margit-arcról, a Hétfájdalmas lábról, számyas-bokájú lábról, s tagonként kisajátul Mindenki Volt-barátja. IV. Nekem nem volt barátom. Barátja nem lehettem, csupán barátságos volt velem, ha néha látott. Hatszor vagy hétszer fogtunk