Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - KODOLÁNYI GYULA: Nagy Lászlóról

tént, mégis egy távoli múltban. Nem az évek száma, hanem a változás hatalmas porfelhői választanak tőle el. Amiről Nagy László írt, az nem avult semmit. De ma senki sem mer és senki sem tud így írni. A poénkodás törpéi lepték cl a színpadot, a világtól légmentesen elzárl kis kamaraszínpadot, ahol az irodalom ma történni véli magát. Nem kétséges, hogy vissza kell jöjjön a szavak hitelének ideje. És azok fogják viszszahozni, akik szembe mernek nézni a szörnyekkel, akik rá merik nyitni fülüket a körülöltünk járó, segítő daimónokra. Nekik szükségük lesz a táltosfiú példájára, de szükségük lesz kemény metaforáinak feledni hagyott üzenetére is. A metaforákra, amelyeket acélmarokkal gyúrt egybe és belső tüzében égetett ki, a magyar költészet legsűrűbb, legdisszonánsabb, leggroteszkebb képeire, melyekben mindig együtt fény és árnyék, emelkedett és alpári, angyali és démoni.