Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

„Műveld a csodát..." Vallomások Nagy Lászlóról - FODOR ANDRÁS: Emlék és napló Nagy Lászlóról

vonulhatunk hazafelé. Útközben sokat beszélek Sanyinak, hogyan írja meg a májusvégi est bevezetőjét. 1975. V 30. Péntek Kiadós zápor után 3/4 8-ra érkezünk a FÉSZEK-be. Egy leányiskola osztálya, tizenhárom növendék, engem vár Filó Katalin tanárnő vezényletével. A bejáratnál teljes a káosz. Laci külön meghívókat helyez el a portán.. Mátrai Eszter izgatott. Garamvölgyiné egyedül képviseli az írószövetséget. Nyolckor már telt ház van. Latinovits extravaganciája ma elviselhetőbb, Avar, mint később kiderül, nincs formában, az ifjak (Káldi Nóra, Cs. Németh, Timár Béla) sem fényeskednek. Ám zsúfolt és forró a nézőtér, könnyű benne hangot fogni. Mire beballagunk Lacival, már mindenütt állnak a falak előtt. Sok ismerős, sok jó arc. A műsor eleje így véglegesedéit: Csoóri bevezetője; Aszály (Avar); Szeretők, Jártam én koromban, hóban (Káldi N.); Víg esztendőkre szomjas (Timár B.); Ballada, Deres majális (Cs. Németh); Csodák csodája (Timár B.) Csoóri kevésbé hatásosan olvas, mint amilyen jó a szövege. Avar nem úgy pendíti az Aszály első sorát, ahogy az általam képzelt mottó-ként kívánatos volna. Szokolay Nagy László dalai után Latinovits remekel A város címerével s A föltámadás szomorúságával. Csernus Mariann szépen, pontosan mondja a József Attila! - verset, Latinovits elbohóckodjav4 nagy atlanti homálybant, s nem szól igazán megrendítően Avar hangján Az Országház kapujában, 1946 sem. Sebőék szünet előtti, Himnusz minden időben zenésítése szépen zeng. Lacin a második részben sokszor látom a feszült, odaadó érdeklődést, főként az apjáról szóló verseknél (A sasomí temetése, Apánk a másvilágról). Eközben egyszer oda is fordul hozzám: - Jól megszerkesztetted... A Sebő együttes két zenélése közt három vers hangzik még el. A legemlékezetesebb Csernus, a Szépasszonyok mondókáival. Kormos Pista következik, ez alkalomra írt Nagy László feje című háromrészes versprózájával. Mélyről fölrezgő bársonyos szomorúság van hangjában s a testvérvállaló hűség tanúságtétele, mely a forró ünnepélyességet már-már szakrálissá emeli. Legalábbis ezt érzem, amikor a boldog László elmondva Ajándék című rövid zárókölteményét alig tud kimozdulni a köréje záródó tapsból. Búcsúszavaimat az ő Bordalával és Arany szavával nyomatékosítom: „Bakonyalján ma vakmerő vagyok..." Kívánjuk, hogy a mi magyar Bakonyunkban is maradjon vakmerő mindvégig. Nagyon jó a hangulat. Egy kislánytól én is kapok virágot. Az írószövetség fizette pezsgő után kiülünk a kerti filagóriába. Mellettem Tornai, Bisztray, Csűrös, Domokos, Körmösek. Az ünnepeltet Sára, Szegedi Erika, Csoóri környezi. Itt vannak még Koczkásék, Kiss Feri, Panek Zoltán, Ágh és Bella. - „Én csak száraz kenyeret eszem..." viccelődöm a fiukkal, valójában mindenünnen ezt hallom „Nagy este volt." Elég nekem a tudat, hogy nélkülem nem lehetett volna.