Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

BODNÁR GYÖRGY: Nagy László prózája

gató észreveszi, hogy Kondor művészetének lényege az erkölcsi tartás, az erő, mely a világ nagy embed kérdéseit veti fel, és bírálja a maga módján. Véleménye hol férfiasan hangos, hol tündérien humoros, vagy gyermekien őszinte és kegyetlen. Kondor Béla kiállításán az emberféltő humanizmus sugárzik. Emlékezetes nagy vitái, melyeket a székesfehérvári £/eí/ű-szoborterv és paksi tulipános házak védelmében vállalt, végül ahhoz a gondolatmenethez kapcsolható, amelyet Nagy László a népköltészet kérdéskörében vázolt fel. Megvallom, az első vitában meggyőzött, a tulipános házak védelmében azonban egy prekoncepció érvényesülését láttam. De azt ma már el kell ismernem, hogy távlatos kérdést vetett fel, hiszen e hajdani vita még ma sem zárult le. S ezzel az utolsó mondattal akár egész mostani visszatekintésemet jellemezhetném. Tudom, hogy a prózaíró Nagy László gondolatmenetének rekonstrukcióját mások másképpen is elvégezhették volna. Én tudatosan tettem a hangsúlyt a költő ama gondolataira, amelyek nyitottá tették őt a magyar és az egyetemes kultúra minden értéke felé, s ma is ellenállnak a szűkítő értelmezéseknek. Mert Nagy László prózai szövegeiben, amelyeket kisesszéknek is nevezhetünk, nagy magyar hagyományhoz kapcsolódik. Ebben a műfajban a XIX. század második felének nagy írógondolkodóit a tudományban rejlő erkölcsformáló, világnézet-alakító lehetőségek késztették a tanulmány művészi többletének kiaknázására. Babits esszéi a nyugatos szellem önigazoló iratai és a felszabadult egyéniség friss és fölényes eszmejátékai. A harmincas évek magyar esszéje pedig egy harmadik forrásból táplálkozott. A szó eredeti jelentése öltött benne testet: kísérlet volt, a tájékozódás izgatott kényszere hajtotta egy kusza korban, és egy kilátástalan jövő előtt, amikor erre egy-egy szaktudomány nem adott módot. Nagy László életművének monokultúrás jellege nem tette lehetővé, hogy koherens nagy fejezettel gazdagítsa ezt a műfajtörténetet. De az egész örökségből vállalt valamit, miközben mondanivalóinak koherenciáját költészetében teremtette meg. Prózai szövegei tehát életművének szerves részei. Összegyűjtésüket Kiss Ferencnek köszönhetjük. 1979-es munkájáért most is mondjunk köszönetet.