Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

DONCSEV TOSO: Nagy László és a bolgár kultúra, több tételben

hetvenes évektől kezdve az irodalmi kritika Nagy László munkásságát immár kedvezően fogadta, nőtt a költő népszerűsége, s noha ő maga nem szervezkedett, irodalmi vezéri szerepre nem törekedett, mégis kialakult körülötte egy holdudvar költőkből, kritikusokból, színészekből, népművelőkből, akik költői estek, író-olvasó találkozók, szavalóversenyek, rendhagyó irodalmi órák útján széles körben ismertté tették költészetét, melyben joggal érezhették, hogy a bolgár és a balkáni népköltészet annak alkotóeleme. 1969 végén a bolgár irodalom és művészet magyarországi fogadtatásában érezhető változás állt be. Nino Nikolov költő és a magyar irodalom műfordítója lett a Bolgár Kulturális Központ igazgatója és bízvást állíthatjuk, hogy néhány éven át a Népköztársaság út 14. szám alatti termek a magyar-bolgár közeledés, sőt egyfajta bolgár szellemi kisugárzás színterei is lettek. Nikolov a meghitt környezetben lehetőséget teremtett bolgár művészek és írók bemutatkozása kapcsán kötetetlen vitákra, érdekes párbeszédekre. Számos szellemi kiválóság volt gyakori vendég a Bolgár Kultúra Házában: Nagy László, Bata Imre, Czine Mihály, Fodor András, Göncz Árpád, Kiss Ferenc, Pomogáts Béla, Csohány Kálmán, Kiss Sándor, Reich Károly és a fiatal költők, Nagy László követői, mint Ágh István, Buda Ferenc, Király Zoltán, Kiss Benedek, Rózsa Endre, Utassy József, és még sokan mások. A Kulturális Intézet szerte az országban szervezett kulturális heteket, irodalmi esteket, népszerűsítő előadásokat. Bodor Tibor, a Madách színház színésze a Süvít a szél, nyög a Balkán - ezerszáz év bolgár költészete című műsorával bejárta az országot és másfél órás önálló estjében közel kétszázszor hangzottak el zömében Nagy László fordítások, s ragadták magukkal a falusi, vagy a városi közönséget. Nagy László révén az ő hangszerelésében méltán lett népszerű a bolgár líra. Ehhez a népszerűséghez soksok szervező s rendező munkája is hozzájárult, kik többnyire önzetlenül, és meggyőződéssel vállalták a küldetéses feladatot. IIL tétel 1975-ben a Helikon könyvkiadó Erdőn, mezőn gyertya címmel Nagy László válogatásában és fordításában a bolgár népköltés addigi legbővebb antológiáját adta közre díszes kivitelben. Nagy László műfordítói teljesítménye egyedülálló volt. A világirodalomban számontartott klasszikus és kortárs költőnagyságok közül senki más nem mutatott fel mennyiségben és minőségben hozzáfogható teljesítményt. Három népköltési antológia, továbbá Botev, Javorov, Szmirnenszki, Debeljanov, Dalcsev, vagyis a bolgár líra fővonulatának és kortársai legjavának magyar megszólaltatásával múlhatatlan érdemeket szerzett. Várható volt, hogy a rangos elismerés sem késlekedhet soká. 1976 tavaszán, többek közös s nemes kezdeményezésére feltételezhetővé vált, hogy a Botev centenárium tiszteletére alapított Nemzetközi Botev díj kitüntetettjei között ott lesz Nagy László. Ahogy közeledett június 2-a, a századik évforduló napja, sokasodtak a jelek, amelyek a jövendő örömteli eseményre utaltak. De a döntés még nem született meg. Vladimir Videnov, az akkori rendkívüli és meghatalmazott nagykövet elsőként akarta közölni a költővel a hírt, de úgy,