Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

DONKA NEJCSEVA: Nagy László és a bolgár népköltészet

tos funkciója, hangulati hatása van (például a Menyegző című terjedelmes költemény lakodalmas ritmusai, vagy a Rege a tűzről és jácintról betétei esetében). A Menyegző című hosszú költeménye tipikus példa arra, mennyi új kép, képzet, új ritmus-lehetőség segíti elő a neofolklórizmust. A poéma egy valóságos lakodalmi szertartás formai, rituális momentumait követi. Találkozunk olyan momentumokkal is, melyek a végtelenül részletesen megfigyelt eseményre utalnak, azonban nem a lakodalom az az esemény, amit a költő ábrázol. Az új képek, képzetek a lakodalmi keretek közé feszített új nyelv és ritmus a háború utáni emberiség egyetemes arcképét festi meg. A hatásos képek kibontják a költemény egyes részeit, állandóan fokozva ezzel a feszültséget, hogy eljussunk a végkifejletig, az izzó tetőpontig. A vers végén levő sorok és a rigmusok folklór rokonsága feltűnő, azonnal szembe ötlő. Néhány példa a lakodalmi kurjantásokból, táncrigmusokból: Uccu vendég, jól mulattál, fia tetszenék, bár indulnál! Uccu gazda, ragadj vidra, S a vendéget indítsd útra! (Bartók-Kodály: Erdélyi magyarság, 34.) Nyoszolyólány meg a vőfély Ragyog, mint a füstös kémény Tyíííí huj! (Békefi, Bakonyi népdalok, 181.) Piros alma gömbölyű, A menyasszony gyönyörű! (Szendrey Zs., Népünk és nyelvünk, I. 217.) Bár csak ez az éjszaka, Szent György napig tartana! (Gönczi, Ethn. 11:136.) A Menyegző a költő egyik legkiemelkedőbb műve, és sok szempontból példa arra, hogy miként egyesíti az esküvői szertartás a látványt és a látomást. A költemény nyelvezete felfokozott erejű, olyan mesterségbeli tudással él a költő a szavakkal, hogy még a leghétköznapibb képet is a szürrealizmus hatja át. A választott költői forma belső logikáját meghatározza a lakodalmi szertartás kozmikus arányú színtere. Szembeötlő jelenség a változó időmértékes lábak gya-